Ágoston Sándor Baráti Kör blog

Embertestvér, ha Isten Igéje már elvégezhette benned azt a CSODÁT, hogy a Tőle kapott Hit ráébresztett arra is, hogy most még „vak” vagy –és nem valódi értelemben vett egész ember = anthrópos, akinek Isten eredetileg teremtett téged–, s így az eddiginél „messzebbre” kell látnod, akkor Ő ebben akar a te segítségedre lenni e sorokon keresztül is. (Jel.3,15-17.) 

Mivel az Istenből kilehelt „Teljes Írás” nem ezzel kezdődik, hanem közel 800 oldallal előbb, nekünk az azokban levő –tanításunkra és nevelésünkre nélkülözhetetlen– leközölteket szükséges megismernünk és szívünkbe befogadnunk s megtartanunk, de még az emlékezetünkben is!!… (II.Tim.3,16. Róm.1,28.) Olyan alapként kell tekintenünk a Szentírást, mint Atyánktól küldött szerelmes levelet az Ő igen messzire elidegenedett, elveszett, tudatlanná és minden mennyei Rend elfelejtőjévé lett tékozló fiainak!! Annak minden szava, sora rólad és neked szól; a te felébresztésedre és kimentésedre abból a „sötét mélységből”, amibe –a többi földlakóhoz hasonlóan– jutottál! (I.Ján.5,19.) Mivel minden ember –hozzád hasonló módon– egy kis nyöszörgő emlős állathoz hasonló testben találja itt magát és találta magát annak idején, ezért a „Ki vagyok én? Hol vagyok? Miért vagyok?” stb. kérdésekre csak a mindeneket –minket is– teremtő Isten adhat választ; így tehát csak a Szentírásból kaphatjuk meg a hitelt érdemlő feleletet! Minden más magyarázat, filozófia, elképzelés csak félrevezető –még az önmagáról sokat képzelő vallásos embereknek a jóhiszemű, de alaptalan üdvbizonyossága is ezekhez tartozik!–, amit ki kell dobnunk magunkból, a nemtörődömségnek közönyösségbe ringató ördögével együtt! 

Istennek az irántunk megnyilvánuló kegyelmét lehet és kell nekünk észrevenni, megtapasztalni és Hit által megszívlelni már abban a tényben is, hogy testet alkotott számunkra, amelyben itt a szívedre akar beszélni te neked is!!! Kemény hitetlenség részünkről az Ő csodás műveinek és önfeláldozó tetteinek figyelmen kívül hagyása és megvetése azok után, amik a Kijelentés útján –már a Biblia első lapjain– adattak nekünk!! A mi szellemi halálunkat okozó bűneset a Próféták által is leíratott –képekben–; őhozzájuk irányíttatnak rájuk hallgatni a még földön levő hozzánktartozók is annak érdekében, hogy a poklot elkerülhessék! (Ezék.28,14-19. Luk.16,27-31.) Ez is Istennek egy igen nagy horderejű Kijelentése és tanácsa a mi számunkra; mert a Vesztő még nem mondott le arról, hogy aki restként –nem is akarván felébredni!– átengedi magát neki, annak figyelmét másra terelje, s azt „elüsse” az örök élettől és az örök boldogságtól!…

Isten az Ő Kijelentésében követendő és tragikus kimenetelű példákat is tár elénk, okulásunkra. Az Úr Jézus az, Aki a mindenben első, jó példaként adatott számunkra, Akihez mi „igen jó”-nak teremtett, de megromlott emberek –akik éltünk az örökkévalóságban a bűnesetig (Hós. 6,7. Róm.7,9-10.)–, a képmásai, hozzá hasonlók voltunk! Az Isten-képmást mi az „Édeni” állapotunkban, a bűn megtörténtével már „ott” elveszítettük! Ez a TÉNY íratott meg rólunk, a múltunk felől Mózes és a Próféták által!!! Az Isten-képmás, az isteni természet tehát elveszett, s attól fogva az Úr kénytelen ezt mondani, még a lényeget megérteni nem akaró, de buzgó vallásos „hívők”-nek is: „Ti az Ördög-atyától valók vagytok…!” (Ján.8,44.) Élesen vág ez a felébresztő Ige, mivel rámutat a hazugsággal menyugtatott állapotban levőnek a belső valódi állapotára, aki lehet még akár aktív, jó lelkű, buzgó vallásos „hívő” Bibliás – is olyan, mint Te is! (Zsid.4,12.) A vesztő a szívbetegséget a gyökeres megoldás helyett csak külső látványos „felületkezeléssel” ajánlja gyógyítgatni, s amíg ez még tetszik is, addig csak „lelki ember” vagy, aki nem foghatja fel –sőt bolondságnak tartja– Isten Szellemének dolgait! (I.Kor.2,14-16. Lásd az eredetiben.) Ezen az akadályon, a „lelki”-ből a „szellemi”-be minden zarándoknak át kell jutnia az Isten napfényt meghaladó Világosságában. Ezt a követhető példát mutatja be az Ige a Saulus –korának legbuzgóbb vallásos farizeusa– esetében; aki, miután a szíve megnyittatott, Isten hasznos eszközévé, Paulossá, Pál apostollá tétetett! (Csel.26,13-18.)

Az emberi természet súlyosan beteg állapotát ismerhetjük fel magunkban, magunk körül, és az egész itteni világban, az utolsó időkben különösen is, amelybe átmenetileg felhozatva itt találtuk magunkat. (Ján.8,23. az innét, onnét szavak az eredeti szövegben nincsenek.) Mi tehát mind már a pokoli állapotból kiragadva hozattunk fel ide a kegyelem színpadára, próbára, pótvizsgázásra; a „gyökeres” gyógyíttatásra és teljes szív-cserére, Krisztus, a mi Gyógyítónk által!!! (Péld.23,26. Jer.32,39. Ezék.11,19. 18,31. Mt. 3,10. 12,35.) Ehhez azon az úton kell végig mennünk, mely a Szentírásban van bemutatva. (Mt.7,13-14. Jn. 10,7-9. 14,6. 16,33. ApCsel. 19,23. Jel.21,5-7.)

Idézet Soós Antal l950. X-ben megírt Körleveléből: „Mózes, próféták, Jézus (Ige, Aki testté lett), nem csupán a Biblia történeti személyei, mint szereplők, hanem ugyanakkor ezek szellemi valóságokat is takarnak, általuk prédikálni akar az Ige mindenkor érvényes szellemi állapotokról, és a közöttük fennálló törvényszerű összefüggésekről. Ez a három összetartozik úgyis, mint Teljes Írás, de úgy is, mint olyan szellemi valóságok és állapotok, amelyeken sorban át kell mennie mindenkinek, aki el akar jutni az Igazság és a valóság megismerésére. A belső embernek van olyan állapota, amelyen csak „Mózessel” (=törvény), vagy a „prófétákkal” is, vagy pedig végül magával az Élő Igével képes kapcsolatba kerülni, ezeket képes „fogni”, magáévá tenni, ezek felelnek meg az ember szellemi állapotának adott esetben. Nem úgy különülnek el ezek egymástól, ahogy külsőleg látható a Biblia könyveiben (ez csak szemléltető kép erre), hanem az egész bibliaszöveg, első lapjától az utolsóig ilyen többrétegű szellemi valóságot takar, amiből mindenki éppen annak a megfogására képes, amelyik megfelel az ő szellemi állapotának. Lehet Mózesnél is az Élő Igét szemlélni, érezni, de magában Jézusban is lehet esetleg csak „Mózest”, azaz törvényt, vagy csak prófétát látni. Nem véletlenül kérdezi Ő: Kinek mondanak engem az emberek? A válaszok különbözők: Luk.9,18-21. Megjegyezzük, hogy „törvényen” a továbbiakban nem azt az eredeti isteni törvényt, hanem ennek hű mását, a „Mózes által adott” törvényt értjük, amit Izráel kért és kapott a Sinai hegyen. Ezért találjuk helyette gyakran „Mózes”-t említve.

Istennek ma a világban, közelebbről az emberrel kapcsolatban végzett munkája, a kegyelem munkája, vagyis gyógyító, egészségessé tevő, életet adó munka, szeretet-munka minden irányban (I.Tim.2,4-6. 4,10.), mert az itt élő emberek, Ádám-ok kivétel nélkül mind betegek, halottak, az isteni természet és dicsőség híjával vannak. (Róm.3,9-19.23. És.1, 4-6.) Isten ezt jól látja, de az Ádám-ok legnagyobb része ezt se nem látja, se nem hiszi, de még csak hallani sem szeret róla. A Szeretet (I.Ján.4,16.) látja csak igazán, mekkora itt a nyomorúság –a tied is–, könyörült is az emberen, most pedig minden áron életet és kegyelmet akar szerezni, ill. adni, mert látja, hogy ennek érkezett el a legfőbb ideje (kairos), erre van égetően szüksége minden Ádám-nak. Mert Ő tudja mire van szükségetek: Mt.6,8. Orvos kell ide, még pedig olyan, aki mindenféle súlyos nyavalyát meg tud gyógyítani. Hajlandó is erre a szerepre: II.Móz.15,26. De beteg ember is kell, aki maga látja, hogy szüksége van orvosra (Mt.9,12. II.Kor.12.9.), mert különben nem dolgozhatik az orvos, mert Ő csak hívásra fog munkához. Aki nem hívja, oda nem megy: Zsolt.50,15.

Már pedig ez az első típusú ember, ez az első Ádám, egészen tönkrement, hasznavehetetlenné vált (I.Kor.15,45.), de éppen a betegség egyik tünete nála az, hogy semmi valóságosról nem tud és nem hisz, sem az állapotát (hogy t.i. elveszett), sem a helyzetét illetően (hogy t.i. lehet gyógyulni, megtartatni Isten által, és éppen ezért él itt). Sőt, nagyon is erősnek (Séth, Ádám fia annyit jelent, mint ember, az erős), egészségesnek, gazdagnak, szabadnak, látónak tudja és érzi magát, senkire és semmire nincs szüksége, kiváltképpen erre az Áldott Orvosra nincsen: Jel.3,17-19. Luk.16,15. 15,2-7. Ján.9, 39-41. Ezen nem lehet változtatni, még csak felróni sem neki, ez velejár az ő betegségével. Legjobb lenne, ha egészséges lenne, de akkor meg nem kellene most veled sem ezekről beszélni. Így hát gyógyíthatatlannak látszik a baj: Jer.30,12-13. Nem a világ fiairól van szó, hanem rólad, Izráel fiáról, aki mégis leereszkedtél az Istenhez egy kicsit beszélgetni egy s másról, rólad „hívőről”, aki nagyon sokat képzelsz magadról: Róm.2,17-25. Pedig nincs különbség: Róm.3,9.

Lehetetlennek látszik az ügyed elintézése, de Isten nem nyugszik olyan könnyen bele a „változhatatlanba”, mint az neked szokásod, esetleg még bibliás pályafutásod alatt is, amikor kitör belőled, hogy: –hát ilyen vagyok, mit csináljak? Jer.8,18-22.– Ha te kevélykedsz is Vele szemben, Ő nem dacoskodik, hanem szeret és cselekszik.”…  

Ébredj fel és akarj te is gyógyulni, nehogy lekéss! Fil.2,13!…

A fenti Vezérige teljesebb szövegében ezt is tartalmazza: „Ó, te gonosz emberi nemzetség, lásd meg magadnak alaposan az Úr dolgát, munkáját, az Ő cselekvő Igéjét…!” Az előző versben pedig ezt olvashatjuk: „Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés –a nevelés– nem fogott rajtuk; fegyvereitek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán”! Ezeket a megítélő igéket is együtt kell megőrizni magunkban, hogy ezek az állapotunk felismertetésével –a szükség esetén–, segítségünkre lehessenek a zarándok utunk próbái között!… Egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy minket –-mint tűzkár-vallottakat– a „hamuból” húzott ki a kegyelem, s így Őneki velünk mindent elölről kell, kellett kezdeni! (Ezék.28,14-19.) A kezdeti IGEN JÓ értelem, ismeret, érzület, „tájékozóképeség” ugyanis már „ott” tönkrement bennünk; az „alulról” magunkkal hozott „pótlék” pedig nem használható, mert hazug és alaptalan!… Amíg valaki ezt és a Biblia első három fejezetét nem veszi figyelembe –önmagát az utolsó helyre ültetve–, addig minden más jóhiszemű ténykedése is hiábavalónak, ő maga pedig a futópálya végén „Mellékúti”-nak fog minősíttetni!… A „zarándok úton” elindulónak mindvégig minden dolgát szabályosan és törvényesen (nomimos) kell megharcolnia, különben érvénytelenné teszi a futását! (II.Tim.2,5.)

Az Úr és Mester tanítvány-iskolájába felkerülőnek már az „Óvodában” szükséges a legfontosabbakkal tisztába kerülnie! Ilyen pl. a „Ki vagyok én?” -kérdés; mert az idekerülők mindegyike nagy tévedésben van még az önmaga kiléte felől is! Itt senki sem személyazonos azzal, amit a tükörben lát magából a hármasságnak teremtetett ember, de azzal sem, akinek jóhiszeműen gondolja és tartja magát!!… Istent sem ismeri az Ő Valóságának megfelelően, hanem csak hézagosan és tévesen, s csak valami olyannak, ami –mint üres fogalom– a Hittan-könyvéből még megmaradt benne a régi emlékeinek foszlányaiban.  

Egyedül Isten, a mi Hatalmas Urunk –Aki mindhárom világot is létrehozta, benépesítette és élteti–mondhatja el magáról, hogy EGO EIMI HO ÓN: ÉN AZ VAGYOK, AKI A VAN!!!  Éspedig öröktől fogva és mindörökké van Ő!!! Ő ezt a „Nevét” ismerteti meg Mózes által „Izráellel” –már annak a pusztai vándorútjára elindítása előtt, még „Egyiptomban” –, és minden zarándok-útra elinduló ember felvilágosítására és okítására, az erőviszonyok dolgában is! Nekünk, ENNEK A TÉNYNEK TUDATÁT ÉS HITÉT –mint Erőforrást– magunkban kell vinnünk az egész élet-utunkban!!!…

Felülről kapott hittel azt kell –lehet– elfogadnunk igaznak, amit a soha nem hazudó Isten a mi megmentésünkre kijelentett és elvégzett. „Mi csak „tegnapiak” vagyunk, és még semmit nem tudunk” (Jób 8,9. I.Kor.8,2.), így a többi megtévesztő, jónak látszó ismeret és „igemagyarázat” csak emberi lehet, s mivel így nem a Szeretet Forrásából való, valami érdek fűződik hozzá a Vesztő részéről, már eltérít az Úttól!! Ezt is szem előtt kell tartanunk, a „Józanság Szellemé”-nek megfelelően! (II.Tim.1,7.) 

Azt is tudnia kell az „óvodásnak”, hogy „hol” van ő itt a teremtettségben; melyik világban és miért? Mi okból és mi célból? Mivel nekünk jogos tulajdonos Gazdánk Van: KRISZTUS, Aki kikért és megkapott minket az Atyától, s így kerülhettünk fel a pokoltól ide a Földre asszonytól születés útján, abból a célból, hogy mint élni akaró poklosok –akik bensőnkben, szívünkben vagyunk pokoltól fertőzöttek– a kigyógyításban részesülhessünk!!!… (Jel.3,1.) Mi tompa, érzéketlen, „alvó félholtak” olyanok vagyunk, akik már fel sem fogják azt, hogy miben, milyen állapotban vannak! Krisztus, a mi Gyógyítónk azonban megmondja: „Veszedelmes a te sebed! Gyógyíthatatlan a sérülésed!” (Jer.30,12-24.) Ő megkérdez téged is: Akarsz-e te valóban, igazán meggyógyulni, átadva magad Őneki –amint előbb már átadtad magad a Vesztőnek eszközéül–?! (Róm.12,1-2.) 

Az Ő Neve: Logos tou Theou!; tehát Őneki minden dolga csakis logikos, logikus lehet – velünk kapcsolatban is! (Ján.1,1. Jel.19,13.). A jól elvégzett munka, a „mű” dicsőíti a Mesterét. „Mi az Ő teremtményei (poiémái) vagyunk, sok és jó gyümölcs termésére betelepítve (ktisis) a Krisztusba…!” (Ef.2,10!). Legalább ennyit illene már tudni mindenkinek is önmaga felől, ahhoz, hogy elindulhasson!!… A Fiú nem sikkaszt el semmit az Atyának járó dicsőségből, és ennek az útját mutatta meg minekünk is!! (Ján.17,4-10. 15,8.). A „halottak”, a halálban maradók pedig –akik itt nem élnek az „első feltámadásuk” drágán megvásárolt lehetőségével– a gyalázatukban maradnak, éspedig örökre!! (Ésa.38,19. Jer.3,25.)

A Hatalmas Isten, a világok Ura és éltetője mindent az Ő kijelentett akaratának megfelelően cselekszik!! Ő az Ura úgy a történelemnek, mint a legkisebb történésnek eseménynek is mindenütt, így a te életedben is; sőt még a te ellenséged is csak az Őtőle származó –és tetőled ellopott– erővel tud fellépni ellened! Azonban csak addig mehet el bárki, ameddig megengedtetik neki! Jó példát kapunk erre az önmagát megüresítő Urunk kísértetésénél –amikben Ő KITŰNŐEN LEVIZSGÁZOTT– mindhárom „szinten”; Ő minden csalás, alkudozás és bizonytalan részleges megoldást kizárt!! (Mt.4,1-11. Jak.1,4.) Jézusnál a „csaló” és minden ajánlata is egyértelmű visszautasításra talál (Lásd: Bunyan: „Szent Háború” c. könyvében bemutatott alkudozást is), és muszáj továbbállnia; mert ekkor már a szolgáló angyaloknak kell jönniük – így szól az ígéret. (Mk.10,29-30.)

Összegezve a mi „hadi-helyzetünket”: Itt egy szívbéli „háború” folyik, az örökkévaló Szent és Igaz Isten Uralma, és az Ellene fellázadt, jellemét és a nevét elvesztett Gonosz között. (I.Móz.3,22/a.) Ez a harc az uralomért nem a térben és időben, hanem a belső emberben –Emberlélekben– folyik, abban kell lezajlania. Nekem és neked –eredetileg IGEN JÓNAK teremtett embereknek– első összecsapásunk az ellenséggel az Édenben történt, amelyben mi alulmaradva „totálkáros szellemi halottakká” lettünk! Olyanokká, akikben a Vesztő a lelki és szellemi „agymosást” is elvégezhette! Így most a Prófétán keresztül ezt a belső emberre vonatkozó Kijelentést, mint diagnózist ezt kapjuk, egyénenként mindegyikünk: „Tetőtől talpig nincs e testben épség: csupa seb, dagadás és kelevény…” (Ésa.1,2-9.) Csupa „vakság” és értelmetlenség mindenfelé, ezért már nincs is, aki megértse az Istent. (Róm.3,11.) Vakságában látónak tartja magát az ember, és elhiszi a vesztőnek azt is, hogy csak ez az élet van, amit ő itt lát maga körül. Aki az örökké-VALÓSÁGRÓL, az ítélet felől nem is taníttatott, nem is hallott, az az ember a nem látható Istenben sem hihet, Aki egyedül mindeddig minden szükséges jóval –így az Élettel és a kegyelemmel is– gazdagon megajándékozta!! (Jób.10,11-12. Csel.14,16-17.) Így azonban –ebben a tudatlanságban és értelmetlenségben– prédája marad a Vesztőnek, a Sátánnak!!!

Isten folyamatos munkájára rácsodálkozva lehet és kell nekünk most gyermeki hittel ráébrednünk mindarra, amiket Ő kijelentésként az eddigiekben leadott, valamint azokra a Tőle kapott jelzésekre, amik a meggyőzetésünkre adattak! Ha valóban élni akarsz az ajándékul megkapott kegyelemmel, nem alhatsz tovább te sem, mivel a harcmezőn, a „tűzvonalban” vagy te is; még akkor is, ha te most még  „vak” lévén  nem látsz veszedelmet!! „Bartimeus” vakon is hitt, így a szeme is „látóvá” tétethetett! (Mk.10,46-52) Ez jó példaként adatik most minekünk is!

Urunk –az Ő testben ittlétekor– ezt a helyzetünket is egyértelműen kijelentette a templomban, okulásunkra, sőt a Bibliádban még le is íratta, legélesebben a János Evangéliumban. Ez azonban már „magas” az óvodásnak, mivel a IV. osztály követelményeit ismerteti: az ÉLŐ SZELLEM-ISTENT mutatja be és a harmadik világot! Mert PNEÜMA és ESTIN Ő: A „VAGYOK”, Aki nem csak létezik, hanem Van!! (Ján.4,24. Zsid.11,6. mindkét szövegben.). Sajnos a magyar szövegben a lélek és szellem nincs megkülönböztetve, de az Igében megadatott nekünk felismerni a kimenekedés útját!! (Zsid.4,12.) Mivel azonban, nekünk már múltunk is van, amivel számolnunk kell, így nekünk már a Rend világa felé vezető úton is végig szükségünk van Urunk vezérlésére! Gyermekként kell elindulni, leszállva a vélt nagyság, önteltség, felületesség, „kivagyiság” és jóhiszeműség magas lováról!! Amire mi felültünk s ezeket jónak látva bevettük, „megettük”, ez történt az Édenebn!…  (Mt.18,3.) 

Jóakaró Atyánk ezt a drága Utat adja MA MÉG a mi kárhozatból való kimentésünkre!! Éljünk hát Vele!!! 

„… még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas Ő, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. ” (Joel 2,12-13.)  

BL

Ének: 248. „URAM, Ó ADD, HA VÁNDORUTAM…!”

kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az Igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg!?

Ez az ébresztő, megszégyenítő kérdés a Szentíráson keresztül adatik fel most minekünk, akiknek most, az utolsó időkben és állapotban van jelenésünk a „színpadon”, a kegyelmi időnek, a mi jövőre, az örökkévalóságra való felkészítésünknek a színpadán! Nekünk bukottaknak –akiket Urunk megszánva előszólított és maga elé felemelve mindeddig eltűrt, mint a pusztában 40 évig vándorló Izraelt is (Júd.20-21. Ford.)– Ő most ezt a megítélő kérdést teszi fel: Te bolond, értelmetlen (anoétos, „galáciabeli”, még tejen élő kiskorú), miféle kábítószeres hamisított tejet ettél meg, már megint?!… Mivel te már taníttattál a különbségtevésre, a Hazavezető útra (hodos), és kiragadtattál a hamis tanítók markából a KERESZTNEK, a mi örök jövőnket meghatározó KRANIONNAK A MEGVILÁGOSÍTÁSA ÁLTAL, és most mégis önfejűen a magad útjain tévelyegsz –a magad által kiképzelt istened– a te önbolondító bálványaid akaratának megfelelően!! Ezt teszed ugyanis mindaddig, amíg a magad „értelmére” támaszkodva nem akarod meglátni a Lényeget: az EGYEDÜL IGAZI VALÓSÁGOS ISTENT, és belátni, felismerni a te Őtőle elszakadt tévelygő lényegedet!!… Holott az erről szóló KIJELENTÉS már a Biblia elején leközöltetett számunkra, csak a Vesztő által félreértelmeztetve került be még a „hívő” lelkekbe is!!… Ennek pedig ki kell irtatnia belőlünk –de minden Hazaindulóból is– ahhoz, hogy a kapottakat, a „Mentőállomás Nagyadójának jeleit” helyesen értelmezve felfoghassuk, és –mint „reléállomás” – Őhozzá hűen képviselhessük!…

Elengedhetetlen fontos követelmény velünk szemben, hogy vegyük figyelembe a belső szívbajunknak azt a lélekben is felismerhető súlyos „kiütését” felismerni –mégpedig mint vészcsengőt (!), ami megszólal minden jónak vélt (vagy jókodó) lépésed után–, hogy azért buzdít ilyenekre, mert jólesik az, ha dicsérnek!! Ez az ördögi látás, ez a természet került belénk „ott” az Édenben, ami a Valóság szerint tulajdonképpen vakság!!  „Isten-vakká” és „Isten-süketté”, Őiránta érzéketlen „halottá” lett az eredetileg igen jónak teremtett ember, az őt is, a világokat is és a bennük élő kicsiket és nagyokat is megteremtő és éltető, A LEGHATALMASABB -a HO ÓN, a PANTO-KRATOR, a MINDEN-HATÓ, az ALL-MIGHTY- iránt; Aki felől még ez is kijelentetett: „Övé egyedül a halhatatlanság, Aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik!” (I.Tim.6,16) Tehát még a Sötétség szállásadója, a tisztátalan szellem hordozója sem juthat az Ő közelébe; sőt az még a Hozzávezető Útra sem kerülhet fel! (És.35,8-10.). 

Gondold meg most már értelemmel ezeket, mivel kaptál hozzá útravalóul gyermeki hitet is, hogy az e célra kapott földi léted folyamán ezeket mint az Ő hű sáfára, az Ő akaratának megfelelően felgerjeszthesd!! Tudd meg ehhez, hogy a földi létet, ennek kimért idejét, és minden rád bízott kegyelem-ajándékot is erre kaptál meg te is –ha még el nem játszottad, amint Ézsau (!)–, és nem a Vesztő céljára, a haragra! (I.Thess.5,9.)

Velünk és bennünk tehát –akik a Mennyből kapott Kijelentés szerint az „Ádám bűnbe-esésének hasonlatossága szerint vétkeztünk”, és a levettetésünk után most ISTEN IRGALMÁBÓL mégis ide, a hazavezető „Útra” felkerülhettünk– Őneki már itt a földön mindent elölről kell kezdeni! (Róm.5,14.) Sőt van, aminek már itt a végére is kell jutnunk!: pl. meg kell valósulnia az első, a „relatív” feltámadásnak; de vége kell szakadnia a gonoszságnak, megelégelve, megundorodva és meggyűlölve azt!! (Dán.9,24. Róm.12,9. Zsid.1,9. I.Pét.4,3.)

Igen nagy „távolságra” van ez attól az állapottól, amibe „ott”, a bűnesetnél beleestünk!! Az Ige ugyanis ezt akarja meg-és beláttatni velem és veled is: Te szereted a bűnt s csak annak a következményétől, a kárhozattól félsz!… Ez a tragikus elhajlás, ez a fordítva-látás és az Isten ellen fordulás, az addig szelíd „igen jó”-nak teremtett embernek az elvadulása, a természetváltozás „ott” történt tehát velünk, és ezzel az ördögi természettel terhelten érkezünk fel ide e földi létre valamennyien, akiknek Ő hústestet alkotott!!… Ez a tényállás, ami kijelentetett felőlünk!… (I.Móz.3,22-24. 6,5-6.)  

De hála Istennek, hogy még mindezek után EVANGÉLIUM: Örömüzenet is van, éspedig minden ember számára: hogy Isten a Krisztus Áldozatáért kész a bűnét megbocsátani minden igazán megtérőnek!!!…  Ezt a nagy-nagy lehetőséget azonban minekünk még értelmezni kell, és nem elég (mint eddig) csak „önfejűen” és nagyvonalúan elmenni mellette! Ahhoz, hogy a kert Urát eddig gyalázó vadból Őt dicsőítő szelíd, nemes, jót termő lehessen, szükséges, hogy tanítvánnyá, Őtőle befogant oltvánnyá, „Timotheos-ültetvénnyé” legyen!! (Lk.8,11. Jer.3,25. Ján.8,49. 15,8.) Minden addig nagyra értékelt és élni akaró vadhajtást pedig le kell vágni rólunk, rólam, rólad!!… Ez az a szent háború, amit minden zarándoknak meg kell vívnia önmagában, a lelkében, a maga életútján. Az ilyennek a földi élete gondjai, aggodalmai már messze a háttérbe kerülnek, és az odafelvalók, az örökkévalók kerülnek előtérbe. Ha a látni vágyó „vak” szeme gyógyításra kerül, a látóhatára kitágul, és egyre messzebb fog látni, egészen a mindenben Istennel történő együttlátásig! Ez az a süneidésis és érzékelés, amit „ott” elvesztettünk, és attól fogva a Vesztővel lettünk együttlátókká valamennyien! (I.Móz.3,6.) Ebből a célból adatik most nekünk a csak Istentől kapható MÁS BELÁTÁS kegyelemajándékával a kigyógyulás lehetősége, de ezt nagyon kell vágyni, éhezni és igényelni, hogy ez adassék meg minekünk is!…  ATYÁNKNAK, a Hatalmas Istennek ez az a JÓ ELGONDOLÁSA felőlünk a mi megmentésünkre, és ezt senki más teremtmény meg nem változtathatja!!!… (II.Tim.2,24-26. Zsid.10,22.) (Jer.29,11-14.) 

Akadályozni és az Ő munkáját fékezni képes minden szellem-teremtmény, ezt teszi is mindenki, amíg vak (Róm.1,18-25!); így ezzel önmagát zárja ki és veszti el, örökre!! A sáfárnak még számot is kell adnia, és mi mindannyian sáfárok vagyunk!! A Vesztőnek pedig meg van engedve, hogy az Istentől elforduló embert megkísértse; mert „SZÜKSÉGES a tanítványjelöltnek KIPRÓBÁLTATNIA a nála levők valódiságát illetően!” Ez a „tantervben” benne van…

A keskeny úton folyamatosan szükségünk van az Isten Szellemének józanító és ébren tartó vezetésére, mert „az ellenség is lesben áll” (Lásd: a 81. Énekünk 4. versszakát.). Módszere az, hogy látványosan jóakarónak adja ki magát, és könnyebb utat ajánl, amire a restség ördögével megszállt Emberlélek szívesen ráharap. (Amint az Édenben is történt.) Testiekben ezt könnyen felismerhetjük magunknál, lélekben azonban (gondolatvilág) a „sötétség” miatt már elengedhetetlen szükséges a „hamisítatlan tej”, a Felülről való Ige, a Világosság: a fel nem „vizezett” tanítás!!… Istennek minden rendező –teremtő– munkája a „LEGYEN VILÁGOSSÁG”-gal indul, úgy a szemmel nem látható (aorátos) földön, mint a még rendezetlen (akataskeuastos), láthatatlan belső emberünkben is! (I.Móz.1,1-3. LXX.)  

Ne hallgass tehát az álomvilágban tartó hamis tanításokra, testvér, hanem a téged is Hazaváró Atyánkra, Aki a Krisztusban mindent ELVÉGZETT és megfizetett mindent, hogy a saját szent háborúját mindegyikünk –mindenki, aki itt testet kapott– az Ő oldalán végig megharcolhassa, s így Ővele győztesként Hazajuthassunk! (Ján.19,30. I.Tim.6,3-5. II.Tim.3,10-17. Luk.13,24!!) 

BL

   Ének: 43.

1. ÉBRESSZ, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak! Kik bátran szólnak s harcra készek, ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zúg a földön szerte itt, Az Úrhoz gyűjtve népek ezreit.

Az eddig kapott Kijelentések – és az eddig megszerzett tapasztalatok – alapján talán már te is rálátást kaptál arra, hogy felismerd: itt valami nagy baj van, éspedig nem csak körülöttünk, hanem velünk és bennünk is!! Nekünk tehát most innen –ebből az állapotunkból, amelyben találjuk itt magunkat– kell kiindulnunk, mivel erre számunkra megadatott a nagy lehetőség, egyszer az örökkévalóságban!!  ENNEK MEGSZERZÉSE ISTENNEK IGEN SOKBA KERÜLT: (nevezetesen) AZ EGYSZÜLÖTT FIÚ-ISTEN ÉLETÉBE!!! A Hatalmas Istennek ez a felmérhetetlen nagy tette mellett –a mi „mélységünkbe” történt leszállása, és az itt ELVÉGZETT munkája mellett– mi mindeddig érzéketlenül és hideg szívvel elmentünk! Ez is már a bizonyítéka annak a sötétségbe zuhanásnak, a szellemi első halálnak, amibe „ott” mi –itt levő földlakók valamennyien– beleestünk!! Az a tény, hogy ezek után mi mégis hústestben itt lehetünk, annak a következménye, hogy az Úr Jézus Atyjának megesett a szíve mirajtunk, és az Ő Kezére, Krisztus kezére bízott bennünket. Krisztus pedig, mint Jó Pásztorunk és mint Közbenjárónk felvállalt minket, és a mi bűn-ügyünk rendezését is! Ő rajta kívül égen és földön mindenki más képtelen lenne erre!! Elég, ha csak az egyénenkénti l0.000 talentum –vagyis gyakorlatilag meg/visszafizethetetlen– adósságunkra gondolunk, amivel az Ég, az ISTENI ÖRÖK REND ellen vétettünk mindannyian, mint az otthonról elcsavargott, elveszett „tékozló fiú”!! Ezen túlmenően, a megtérő bűnösöknek számolni kell azzal a „felségsértéssel” is, amivel a nekünk mindig javunkat akaró Atyánk Szívét bántottuk meg! „Vétkeztem az ég ellen és Te ellened!”  (Luk.15,21.)!!! Ez a kérés is a szánkba adatik most!… 

Isten, kegyelemből megadta nekem és neked is, hogy az utolsó idők utolsó óráiban itt e „Sárgolyón”, az Általa (Isten által) megalkotott hústestben, sokakkal együtt megjelenhessünk. (I.Ján.2.18.) Mivel pedig ide csupa olyanok kerülnek, akik „ott” az Édenben már csúnyán „levizsgáztak”, megbuktak és „rommá” lettek az ők minden korábbi emlékeikkel együtt; így a földi emberektől használható tájékoztatást sem a múltunkra sem a jövőnkre nézve nem kaphatunk; még a legnagyobb emberektől sem!!… Félrevezetők viszont akadnak bőven, akiket a zarándoknak már itt fel kell ismernie –még az „álruháikban” is!– ahhoz, hogy képes legyen megőrizni magát tőlük!!…

Vezérigénk: hogy a mindeneket figyelő és jól látó Isten: Egyedül Ő A PANTOKRÁTOR, a MINDENHATÓ … , Akinek a kezében van a Mindenség; az összes mikro és makro világok az Ő tenyerén vannak! Az elemek az elektronjaikkal, a Naprendszerek a Bolygóikkal, Holdjaikkal egyben tartva, a pályáikon futják az útjukat. Mindezek közt még a magunkon viselt testeink atomjait is Ő tartja működésben! ILLENE MÁR EZT A CSODÁT IS HÁLÁS SZÍVVEL TUDOMÁSUL VENNI, ÉS NEM ÖRDÖGI MÓDON „természetesnek” véve, vakon ELMENNÜNK MELLETTE!!!… Urunk itt még ezekben is részesít és eltart bennünket, mindaddig, amíg tart a pótvizsgázásra adatott kegyelmi idő –a testi szemünkkel meg nem látható, de soha meg nem szűnhető, teremtett– belső emberünk számára!!  … … …

Igen-igen nagy sötétségben vagyunk mi még a magunk kilétét és önazonosságát illetően is, amikor a rajtunk levő „bőrrel és hússal” azonosulunk, és összetévesztjük magunkat az e földi létünk idejére kegyelemből megkapott „egynyári ruháinkkal”!! (Jób.10,11.) De vég nélkül lehetne sorolni azt a sok félrevezető tévtanítást is, ami bőven elhintetett az itt levő emberek lelkében, akiket pedig Isten meg akar menteni az eljövendő haragtól! (I.Tess.5,9.)  A sötétség, a lelkekben levő tévismeretek tömkelege akadály-t jelent minden Haza-induló zarándoknak! Isten emiatt adja kezünkbe a Szentírást, az „Emlékeztető könyvet”, hogy fel- és elsegítsen minket –minden tévelygőt– ebből a HAZUGSÁG-TENGERBŐL AZ IGAZSÁG MEGISMERÉSÉRE!!… Meg kell értenünk, hogy a Biblia nem mesekönyv, sem nem ókori történelemkönyv, hanem iránytű a sötétben tévelygőnek; ISTEN KIJELENTÉSE –hazahívó „Szerelmeslevele” – az Otthonról elveszettek megmentésére! Ennek minden szava, mondata rólad szól és neked szól!… 

Amíg csak jó-lelki-vallásos valaki vagy –akármilyen jóhiszemű is, de Isten dolgaiban még járatlan és tapasztalatlan–, addig a Vesztő téged is könnyen félre tud vezetni! Megmentőnk emiatt adta kezünkbe a TELJES ÍRÁST, hogy annak alapján mindegyikünk, mint a sötétben tévelygő juh felismerhesse és ráéb-redjen a saját maga „ki”-létére és a „hol”-létére, hogy milyen nyomorult és beteg állapotban van!! (II.Tim.3,16-17.) 

Azt is csak a Szentírás közli, hogy minekünk, az Édenből kiűzötteknek milyen Út és mód adatott az abba való visszajutásunkra. (És.35,1-10.) A juhok ruháját viselő hamistanítók ennél könnyebb utakat ajánlanak és ígérnek, de a Jó Pásztor juhai nem követik azokat. (Ján.10,5 és 8 v.) Mi nem maradhatunk naiv jóhiszeműek még önmagunkkal szemben sem, mivelhogy éppen a magunk egyénenkénti téves „látása”, dicsőség-éhsége, és a hamis értékelésünk idézte elő az Istentől való elszakadásunk tragédiáját, a vad természet belénk kerülését, „ott”, az Édenben!… Az itt levő emberek ezt a természetet is hozzák magukkal és magukban, de a gyermeki bizodalmat is, melyet mint „remanens mágnesességet” minden hústestben levő ember megkapott útravalóként, felgerjesztésre! (2.Tim.1,6. És.1,9.)… 

Nekünk, teremtményeknek semmi magántulajdonunk nincsen; Isten a jogos tulajdonos Gazdája mindeneknek, úgy a látható, mint a számunkra még láthatatlan világokban is! Minden és mindenki Őbelőle és Őáltala lett, Aki egyedül A VAN!!! (Ján.1,3.) A létét és életben tartatását is csak Őneki, a Leghatalmasabbnak köszönheti mindenki! Így tehát még mi magunk sem vagyunk a magunkéi, hanem az Övéi, akik számára Ő életet és kegyelmet szerzett, hogy mindennel megajándékozva, és az eredeti „helyünkre” visszatérve, az Ő Szelleme által vezérelve, az Ő jó elgondolásának megfelelően –pásztori szellemmel megáldottan– azokkal az ajándékokkal az Ő hű sáfárai legyünk! (Jel.2,5. I.Móz.2,15.) Az Ige ezt az utat és ezt az életcélt mutatja meg nekünk már kezdettől fogva!!… (Luk.12,42.)

Nagy a lemaradásunk a szerződésszegés és restség-kérdésben is; ugyanis minden ide felkerülő már „ott” megfogadta, hogy itt a hústestben nem a „hús” szerint fog élni, hanem Szellem szerint! Mi már erről is szívesen elfelejtkeztünk, ezért kapjuk az emlékeztetést: (Róm.8,12-14. Lásd az eredeti Fordításban! Zsolt.50,14.)

A Bibliánkban megírt képek, események, Izráel népének csetlései botlásai, a nagy királyok viselt dolgai, mind-mind alkalmasak a mi magunk belsejének megismertetésére önmagunkkal. (Róm.15,4.) Látható, hogy mire képes a magunkfajta ember akkor, ha lent és ha fent van; mert mi „egy kéményben bujkáltunk”; mindenki kormos! Nem kell ahhoz nagy világhódítónak lenni (mint Nabukodonozor), hogy a hiú dicsvágyat jólesően felfedezzük magunkban, mert ezt ki-ki a maga „kis szemétdombja” láttán, s azon tetszelegve is felismerheti. De legyen hála a Kijelentésért, melyből megtudhattuk, hogy Urunk még a legmagasabbra felkapaszkodott embert is leszállíthatja! (ha az a felkapaszkodott, bárki legyen, ha az is józan, felfelé néző, s az odafelvalókkal törődő lesz! Dán.4,31-34. Kol.3,2.) Van tehát Hazavezető ÚT!…

Végül álljanak itt ezek az elfelejtett nagyon fontos TÁMPONT-IGÉK, amiket szégyennel magunkhoz kell vennünk, és végig a szívünkben megőriznünk:

V.Móz.32,18. „A Kősziklát, aki szűlt téged, elfeledted!”

Zsolt. 100,3. „… de testet alkottál nékem.”

Jer.2,3. „Szent volt Izrael az Úrnak!” –amit elvesztettünk, de Urunk megígérte „Timotheosnak” … …, az Ő hű harcosának!…                

BL

97. Ének

1. Isten e világot annyira szerette, Hogy szerettét, Egyszülöttét od’adá érette, Hogy aki hisz Benne, poklokra ne menne, Hanem érte örök élte, Üdvössége lenne.

2. Krisztus a világot annyira szerette, Szégyenfára, Keresztfára önként ment érette, Hogy ott vérét ontsa, a gonoszt megrontsa, Ámítónak, őskígyónak fullánkját kivonja.

3. Szent Uradat, ember hát te is szeressed, Átaladva áldozatra egész lelked, tested, Élted Érte folyjon, nyelved Róla szóljon, És a szíved, hálás szíved Érte verjen folyton!

Amint a halálos ütközeteknél a mentőorvos kezelésbe veszi a sérültet, úgy vett minket is kezelésbe a mi Gyógyítónk. Mi azonban, akik testben még itt vagyunk, ennél is „nehezebb esetek” vagyunk, mert a szívünk-szellemünk belső baját nem is érzékeljük, nem is fáj, ezért azt figyelmen kívül hagyjuk, ez pedig már dupla betegség!… Mert az Úr ezt mondja: „Veszedelmes a te sebed, gyógyíthatatlan a te sérülésed…!” (Jer.30,12-15.) Mi „ott” az Ővele való együtt-látást és együtt-érzést veszítettük el (süneidenai), amikor már a kezdeti állapotban, szellemben vakká, „Isten-vakká és süketté” lett az „igen jó”-nak teremtett ember! Isten ezeket közli velünk már a Bibliánk elején. Mi ebben az állapotban vagyunk tehát és te is, amíg  –a többi világban élő emberhez hasonlóan– nem veszed figyelembe a „múltad” tényeit!…: a prohamartanein-t, az e világ léte előtti bűnbeesésedet!.. (II.Kor.12,21. 13,2. A Károli szövegben ez a szó „ezelőtt”-nek van fordítva.) Ennek a helyes értelmezése nélkül pedig még egy jó lépést sem tehettél meg a JÓ irányában!! Az erről szóló KIJELENTÉST már a Bibliád első lapjain megtalálhatod; csakhogy még nálunk –mint a legtöbb sorsdöntő Kijelentés– ez is félre van magyarázva és félre van értelmezve! (Pl: a bűnesetről kapott KIJELENTÉS csupán egy kis nevetséges „Ádám-Éva-almafa-gyermek-mesévé” lett lezüllesztve!!  (Hós 6,7. Róma 3,23.) Ezek az Igék azt a „helyet”, azt az állapotot ismertetik meg velünk, amit elveszítettünk, aminek még annak az emléke is  elveszett belőlünk, ami miatt pedig –értelmetlen vak, emlékezetvesztett tudatlanként– egyikünk sem kerülhet Haza! Pedig Ő kifizetett teérted is!! Ezért kérheti Urunk jogosan, hogy „Emlékezzél meg honnan estél ki és térj meg”, mert Ő már leközölte s ide adta mindazt, amit számonkér! (A vizsgán nem kérdez olyat, amit még nem tanított volna.)… Csak a starthelyről induló, és a saját maga bűnterhét felismerő és vállaló „futó” reménységének van alapja!! Erre kell tehát és lehet nekünk most szert tennünk, akiket Urunk kézbe vett, és „alulról” maga elé emelt azért, hogy a hamis nyugalomban szendergő alvókat a Tőle való Hit által ráébressze ezekre!!!  (Róma 10,17.)

Istennek –a minket felkaroló Urunkban– sok szívós és kitartó munkája kell már ahhoz is, hogy a magas lóra felült, önmagáról sokat, sok jót képzelő embert, aki viszont még a saját maga igazi belső lényegét sem ismeri –mert „lelki és szellemi agymosott”–, a sok-sok hamis, félrevezető útról a valóság megismerésének az Útjára ráterelje!! Mert mi „vakok”, akik hiszünk a hazugságnak, nem akarjuk észrevenni, hogy Isten az Ura mindeneknek, és hogy mi minden jót egyedül csak Őtőle kaptunk és kaphatunk!… (Jak.1,17.)

[Téged hogy érintene, ha a tömegbalesetben sérült gyermeked, akit életed árán kiemeltél a többiek közül, nem tudna és nem is akarna hallani sem efelől!! Mit tennél te??;  mert Isten így emelt ki minket az „elmeháborodottak tanyájáról”, sőt hústestet is alkotott nekünk, amelyben te is részesültél s ide felhozattál, ahol már az Úr, az egyedüli Gyógyítónk vett kezelésbe téged…is]

„…én vagyok az Úr, a te gyógyítód!”  (II.Móz.15,26.) „Térjetek vissza szófogadatlan fiak és meggyógyítom a ti elpártolástokat! ” (Jer.3,22. 33,6.)

Itt kezünkbe adatott a Biblia: ISTEN KIJELENTÉSE, amelyből az addigi életének minden emlékét elveszített és hazug álomvilágba is merült beteg, most KEGYELEMBŐL MEGKAPTA A VALÓSÁG MEGISMERÉSÉNEK A LEHETŐSÉGÉT. Az útravalóul kapott Hit által mindannyiunk ráébredhet a maga „ki” létére, a „mit cselekedtem?” priuszára”, amit „ott”, a tett helyén, egyikünk sem vállalt. (Jer.8,6. I.Móz.3,12-13.) Az Istentől elidegenedett ördögi természet került „ott” belénk, és emiatt történt a kiűzetés abból az édeni „minden igen jó” állapotból; és lettünk mi alulról valókká (Jn.8,23.) …  A „fentiek” … pedig valamennyien az isteni természetnek, a Szeretet Szellemének a részesei, Akire mi nekünk is elengedhetetlen szükségünk van ahhoz, hogy az Ő jó elgondolásának megfelelően a „fentiekkel” –az Élőkkel–, a bűnbe nem esettekkel összevonhatók lehessünk! (Jer.29,9-14. Ef.1,10.) Az ördögivé elvadult természetével pedig senki ember fia abba nem juthat be! (Gal.5,21. Jel.21,27.)

Az erre való felkészítésnek itt és most kell elkezdődnie benned is amíg még lehet(!); nehogy lemaradj! Mert odaát már késő.  Ő így biztat és buzdit erre: „Aki elkezdte bennetek a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig. Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”(Fil. 1,6.2,13.)  

A Szentírás nagy segítség lehet az állapotod, a „ki” és „hol” léted, a „diagnózisod” felismerésében, de csak az Ő világosságában – és nem az itt uralkodó „műfények világában”, ahol minden csak látszat, felszínes és hazug, káros és nincs benne semmi örökértékű valóságos! Mi pedig „ma” mindannyian vizsgázunk azzal is, hogy mit kívánunk meg, hogy mi tetszik meg nekünk a „hiúság vására” bő kínálatából! Ehhez tehát már beljebb kell mennünk, a nyilvánvaló cselekedetek szintjéről, be az emberLÉLEKbe, a „szent háború” (John Bunyan) harcmezejére, amelyet, amint „Jákób”; mindenkinek meg kell vívnia magában. Szükséges előfeltétel ez ahhoz, hogy a KRISZTUS ÁLDOZATI HALÁLA ÁRÁN megszerzett megtartatásunk –a Szótéria–, a Békesség és Irgalmasság egyénenként érvényre juthasson mi rajtunk, bennünk és általunk is! (I.Móz.32,21-32. Ján.4,21-23. Gal.6,14-16.) És akik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, vagyis akik az Istennek Izraelévé lesznek! … …

A Bibliánkban megírottakon keresztül Isten, mint Ige akar cselekedni bennem és benned is, ha a „terepet” –magadat/szívedet, mint földet, termőföldet– „művelésre” végre átadod Ő neki. Ő erőszakkal nem kényszerít erre senkit. Minden szellem-teremtmény, akik között a lekisebb volt az IGEN JÓ ember, akik közt voltunk mi is egykor, a bűneset előtt, mi méltán kiestünk abból … a bűn és halál törvénye kivágott minket az Édenből!! Ő, Aki még ezek után is ATYÁNK MARADT megszánta a bukottakat és egyeseket kiemelt közülük, hogy az Ő további kegyelmében részesítse; ezek vagyunk mi. Anyagi testet alkotott nekik, létre hozta az anyagi „tér és idő világát”, melyben mint „szinpadon”, jelenést kaphatnak az ide felhozottak, akiknek Ő meghatározta az ittlétük idejét, helyét és életcélját, az Ő jó elgondolásának megfelelően. (Csel.17,24-31. Ezeket mondta el Pál apostol a művelt, okos görög fővárosban …) Itt kapta meg mindenikünk –s ez egyszer lehet az örökkévalóságban!… – a szabad választás lehetőségét arra nézve, hogy „hol”, vagyis, hogy milyen állapotban akarja tölteni az örökkévalóságot: Istennel –Aki Krisztusban mindent elvégzett azért, hogy megmentsen–, az örök boldogságban, a többi megmenthető és az Otthon hazaváró szeretteink között; vagy pedig az örökké lángokban gyötrődő, ellenséges, egymást okoló elkárhozottak között, akiktől itt hagyta magát –a maga bűneivel– félre vezetni, félre vezettetni, a figyelmét erről elterelni, „elaltatni”!! … (Ján.19,30. Luk.16-19-31.)  Az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess…” (V.Móz.30,19.)

Isten azért vár bennünket, és hosszan tűr, mert meg akar menteni az örök borzalomtól, ezért a mi megmenekülésünk útját módját is leíratta az Ő eszközein keresztül. (II.Pét.3,9.) Meg akarja értetni velünk, hogy a bűneset óta bennünk a vesztő szelleme is jelen van, aki minden pillanatban el akar gáncsolni, és félre akar vezetni minden jó útra indulót, minden lépésnél! Emiatt kevés részünkről a „marokköpés”, de még a „jó lelki” nekibuzdulás is; nekünk a Szent Szellemre, az Ő állandó vezérlésére van égetően szükségünk, végig az egész „sötét földi futópályánkon!” A Bibliánkban bemutatott személyek, események –típusesemények– mind a mi felvilágosításunkra és okításunkra írattak meg, kezdve az „első Ádám” típusesetétől végig, mindazoknak, „akik az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek”  Tehát nem ős-szüleink a bűnösök, hanem mindnyájan, az ő típusesetéhez hasonlóan! (Róm.5,14. I.Kor.10,1-11. 15,47-48.) 

Ezek után nekünk már „messzebb” lehet és kell látnunk, kezdve a HÁRMASSÁG TEREMTÉSÉTŐL egészen a BIZONY JÖVEL, URAM JÉZUS!-ig (I.Móz.1,1. Jel.22,20-21.) A TELJES ÍRÁS alapján kell nekünk túl-látnunk a félrevezető tanításokon, és a mesévé züllesztett szöveg magyarázatokon; már annak is tudatában lévén, hogy nem az anyaméhben kezdődött a létünk, és nem is a koporsónál végződik! Melyik fokán lehet a megtévesztettségének és öntudatlanságának az, aki összetéveszti magát a hústestével, a  magán viselt bőr ruhájával? Mert ezt mondod, ember: éhes vagyok, sápedt vagyok; holott nem Te vagy az éhes, a sápadt, hanem csak a tested, ami a te láthatatlan belső emberednek adatott, mint „ruha”, KEGYELEMBŐL a földi léted, a pótvizsgázásod kegyelmi idejére, a Kijelentés szerint! Mert nem haragra rendelt Isten bennünket, hanem arra, hogy KRISZTUS ÁLTAL a „négy lépcsős” örök üdvösség részeseivé tegyen! (I.Tess.5,9.) Szégyenkezhetünk azért, hogy mind eddig kemény, hitetlen és érzéketlen szívvel elmentünk az Ő csodái és az értünk meghozott Áldozata mellett! (Jer.6,15. 8,12.); ugyanakkor pedig  az Ő kegyelmi ajándékait elvettük, és az Istennel való együttmunkálkodás helyett, az átejtő Diabolos céljaira használtuk azokat, a kegyelmi ajándékokat. Mindezekben most a mi belső emberünk állapotát kell felismernünk, melyet a gonoszra törekvő megszálló szellem még mindig jónak és elfogadhatónak akar láttatni magunkban, magunkkal, de nem kell ráhallgatnunk többé!!!… 

Isten, a te Gyógyítód tőled is megkérdezi: „Mit akarsz, hogy cselekedjem veled…?” Ha már végre szívvel-lélekkel belátod, hogy bizony megvakultál, amikor a jót gonosznak, a halálost pedig jónak, kívánatosnak láttad és befogadtad, megetted –ha ezt belátod–, akkor Isten meg tud és meg is akar gyógyítani téged; mert éppen az ilyenekért jött le ide a „sötét éjszakába” jutottakért! (Ésa.57,15-18. Jer.3,22. Máté 9,10-13.) Az Ő ajándékai által talán már te is megláthattál valamit ezekből, amikre Ő bíztat és hív bennünket! (Ésa.60,1-2.) Tudnod kell azonban, hogy Istennek minden kegyelem-ajándéka közhaszonra is adatik, és hogy azoknak a felhasználási módja is meg van határozva! Elengedhetetlen tehát, hogy Ővele együtt-látókká legyünk, mivel az Őt követő, már látóvá tett vaknak mindig tudnia kell, hogy mikor, kinek, mit és hogyan kell átadnia, a szükséglettől függően!  

Isten Uralmában minden az Ő Rendjének megfelelően, Őhozzá illően történik, amitől mi elidegenedtünk. Mikor elhagytuk „helyünket”, tönkretettük magunkat, mert nagy „heggyé” lett mindegyikünk a maga szemében, amiről csak a JÓZANSÁG SZELLEME vonzhat le téged is –arról a hegyről, ahova felképzeltük magunkat–, ha hiszel Őneki és nem ragaszkodsz tovább a kedvelt bűneidhez, a magad vélt igazához! Jób eljutott ide, a starthelyre végül (Jób 42,1-6. olv. a Fordításból), így jó példa ő a mi számunkra is a leszállásra, és ez lehet az első jó lépés minekünk is!!!  Ha vissza akarunk kerülni a helyünkre, elsősorban Istent meg kell szentelnünk –minden és mindeki mástól elválasztanunk– a mi szívünkben (Ésa.8,13. I.Pt.3,15a.)                                                       

Jak.4,7-10. „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek. Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; … Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal majd titeket (annak idejében). ”                     

B.L.

Fohász énekünk a 158-as, ami imádságként is adatik a szánkba:

Mi hozzád von, oh add meg azt, vedd el, mi Tőled elszakaszt.

Magamtól vedd el önmagam, add hogy Tied legyek, Uram.

A mindeneket létrehozó, éltető és egybentartó Hatalmas Isten, akinek a Kezében van minden Ő teremtményének az Élete és az itteni élet-ideje is; Ő nem mondott le még egyetlen teremtményéről sem. (Ján.6,39.) Tehát még terólad sem, aki –a többi emberhez hasonlóan– már itt is, ami csak a módodban állt, minden bűnt megtettél és elkövettél!… Ezek után mi már jogosan vagyunk kötelezettek a hálára, és az Őneki való engedelmességre, mivel Isten még azt a CSODÁT is MEGTETTE ÉS ELVÉGEZTE értünk, hogy utánunk jött és megállított minket a további „mélységbe” való zuhanásunkban! (Zsolt. 50,14-15.) A Hozzá való visszatérést mi, mint szabad akaratú szellem-lények meg is fogadtuk Őneki, az erre is emlékeztető és ezt is ránk bizonyító Írások szerint!  (Mal.3,16. Jel.2,5. Jer.sir. 3,20.) 

Mindannyiunknak elengedhetetlenül szüksége van a Hit által való megemlékezésre, ami a hajtó ereje –a munkálója, rugója– a meggyőzetésünknek a nem látottak felől! (Zsid.11,1.) Mivel a Földre felkerülő emberek memóriája erre nem alkalmas, ezért a csak Őtőle kapható Hitre van szükségünk már a kimozdulásunkhoz, sőt a minden további lépésünkhöz is! (Róm.10,17.) Erre a földi zarándokútra mindenki kapott útravalóként gyermeki bizodalmas hitet, hogy azt –mint a „remanens mágnességet” a dinamóban– felgerjeszthesse magában!! (Ésa.1,9. II.Tim.1,6) Az eredeti igen jó „memória-egység” ugyanis a bűnesetben teljesen tönkrement, „kiégett” bennünk! (Ezék.28,13-19.) Minden más, amit minden ide felhozott egyén önmagában hordoz, amit képvisel és ami spontán megnyilvánul belőle, az mind-mind csak a „földi, lelki, ördögi” kategóriába tartozik, s így nem is használható az örökkévaló szellemiek világában való eligazodásra; sőt be sem kerülhet abba!!  (Jak.3,15. Itt a „lelki” állapot jelző testi-nek van fordítva; de ez sem véletlen! Erre már remélhető, hogy te is kaptál rálátást!(?)…)

Isten ezért –azoknak, akiket Ő a halottak közül eleve ismert, és el is hívott az örök Életre– szilárd Alapot is akar adni; felvilágosít és megnevel az OLTVÁNY által! (Zsid.12,9. Lk.8,11. Jak.1,21.) Ahhoz, hogy erre az egész életedet átformáló, sorsdöntő beavatkozásra, műtétre odaszánd magad, neked „vak”-nak, Hit által „látó”-vá, éspedig Istennel együttlátóvá (süneidenai) kell lenned. Ezt mi az Édenben az Ördöggel való együttlátásra cseréltünk fel; „ott” beállt a fordítva látás ténye, azaz szellemi vakságod, ami nem szűnt meg azzal, hogy most itt létezel! Amíg te titokban kedveled, bármily kicsinek látszó bűnödet is, az –mint a 41 fokos láz a komoly betegségre– figyelmeztet a súlyos szívbeteg állapotodra, a sürgős gusztus és szellem-csere szükségességére!! Az erről szóló kijelentés képekben közöltetett velünk, így te is a Bibliádban –már az elején– megtalálhatod (I.Móz.3.rész), mert a NAGY ISTEN, Aki a LEGHATALMASABB, a mindeneket megteremteni és éltetni képes ATYÁNK gondoskodott rólunk is, hogy mi, „bukottak” ne maradjunk végleg az örök „halálban”; Ő AZT AKARJA, hogy a „Sötétségben” tévelygő, elveszett tékozló fia visszatérjen „Haza”, Őhozzá!… Ehhez viszont Őneki –a „katasztrófa” amnéziában levő, de már a megszokott felületes, „jó vallásos”, tévtanításokkal (pl.:Jer.6,14-15. 23,17.32. Jer.Sir.2,14.) is megterhelt, totálkáros sérült gyermekével– mindent elölről kell kezdenie. Azért adatott kezünkbe a TELJES, Istenből kilehelt Szentírás (II.Tim.3,16. II.Pét.1,20-21.), hogy „Iránytű” lehessen itt, a Haza-vágyó és útba induló mindeddig tévelygőknek, akiknek már „elegük volt” mindazokból, amikkel a „Hiúság vásárán” a Vesztő végleg be akarja hálózni! (I.Pét.4,3.) Például azzal is, hogy a foglyának figyelmét leköti (szórakoztatás, túlbuzgóság), és „elhangolja”, elvonja őt az „egy szükséges” tennivalójától. (Lk.10,42.)

Bibliánknak ezért minden szavát, mondatát –mint örökkévaló ATYÁNK TANÁCSÁT–, mint nevelő eszközt szükséges összefüggően és alaposan megismernie és megszívlelnie, minden Haza-induló zarándoknak! Nem elég tehát a „betű” –a szöveg, mint valami olvasmány, tananyag „-lógia” – megismerése; ennél még tovább kell menni, „mélyebbre”! (Jel.1,3. anaginóskein: felismerni azt, amit a levél Írójának szíve akar az én szívemnek mondani.) A szív, a szellem pedig „fölötte” van a léleknek! (II.Kor.3,17.) Így állhat össze végül az eredetileg IGEN JÓ-nak teremtett ember, az anthrópos, a hármasság, aki „ott” szétesett és rommá lett!… 

Ezek után talán már meglátjuk, milyen nagy és isteni türelmet igénylő az a munka, amelyet Urunk magára vállalt, amikor felvette a mi ügyünket, és a föld „szélső határairól” („határesetek” vagyunk!) az Ő színe elé emel fel minket (Ésa.43,5-19. Jn 8,23.), akik mélységesen le vagyunk maradva a Szellem a Valóság, a láthatatlan örökkévalók megismerésében!! Ezek helyett tele vagyunk a látszatokkal, a téves ismeretekkel, tanításokkal, és azokat vesszük alapul, amiknek egyike sem valóság! (Jer.23,16-17.31-32. Ezék.22,26.28.) Így téves ismeret került belénk az IGAZ ISTENRŐL és az Ő természetéről, amivel még a KRANIONT IS ELVÉGEZTE(!!) a mi megmentésünkre! Ő a mindenek fölötti és mindeneket éltető, teremteni és növekedést adni is képes LEGHATALMASABB, Aki minden élet Forrása, PATÉR, az élet és halál Ura, Övé egyedül a HALHATATLANSÁG! Ő a „HO ÓN”, AKI „A VAN”! A VALÓSÁGOS ISTEN!!! Istennek ezt a „NEVÉT” kellett hogy megismerje „Izráel” már a pusztai vándorlása elején!: (II.Móz.3,13-14.)

A következő legfontosabb a „ki vagyok én” beazonosítása; a „kicsoda hát az a tettes, aki a bűnt elkövette, s azzal minden bajnak az okozója lett az ISTEN ÉS AZ Ő ÖRÖK RENDJÉNEK A VILÁGÁBAN” -kérdése. Ennek a felismerésre, és „beismerő vallomásra” kell –lehet– most a tetteseknek –nekem és neked is– eljutni, a ránk „bizonyító eljárás” során! (Jób 39,34-38. 42,1-6. Jer.31,19. János 16,8.) Törvény szerint ugyanis csak ezután történhet meg a „Kegyelmi-kérvény” beadadása, és annak a remélhető kedvező elbírálása!!!… (Zsolt.51,3-17.)  

A „ki vagyok én” kérdésre hiteles választ nem kaphatsz embertársaktól, akik veled együtt a szellemi halál és amnézia állapotában vannak. Ezt ki-ki már „ott” beszerezte saját magának. (Hós.6,7.) Tetézi a bajt még az is, hogy a „beteg” (mint a részeg) nincsen ennek a tudatában; sőt látónak, egészségesnek tartja magát! (Jel.3,17.) Ezért is felfoghatatlan nagy ajándék számunkra mindaz a Szentírásban leadott Kijelentés, amit mi a Világosság által „kibontva” (II.Tim.3,15-17.) már eddig is megkaphattunk. Kérjed azonban Isten vezérlését te is, és nehogy a magad testi, húsi „értelmére” támaszkodva elbízd magad, és még magasabb lóra ülj Biblia-ismereteddel! Mindannyiunknak első lépésként le kell szállni az önmagunkról sokat képzelés hegyéről! (Mt.18,12, lásd a Ford.ban), amire mint utolsó idők tévelygő juha, már te is „magasra” felkapaszkodtál. (Zsolt.119,173-176. Kol.2, 18. II.Tim.3,1-2.).  

Összegzésül: Az e-földön levő emberek mindegyike Istentől elhajlott, elveszett „halott” állapotba került a saját maga által „ott” elkövetett bűne miatt! (Hós.6,7.) Bűn tekintetében „egy kalap alá” vétettünk, így a nemi, faji, vallási különbségek sem számítanak, és személyválogatás sincs Istennél! (Róm.3,23. Csel.10,34.) A bűnlajstromot, a „priuszát” a TELJES ÍRÁSBÓL mindenki felismerheti magában, ha –más belátásra jutva– minden eddig bevett hamis, hazug tanítást kárnak és szemétnek ítél. Amint jó példáink is tették: Fil.3.r. Mt.13,52. Nagy segítséget kaphat az őszintén kereső ember az Isten Szellemétől, Aki, mint Házitanító hívható, és felsegít a bajaidban, megszégyenít a magányodban, rádbizonyít, de minden szükségesre meg is tanítja az övéit. (Ján.14,26. 16,8.13.) Ez az „útja” és az előfeltétel ahhoz, hogy az általunk okozott „tragédia” után végül újra –a Rendnek megfelelően– Isten kezében alkalmasakká és használhatóvá tétethessünk!!…

A „priusz” röviden: Róm.3,10-18. A cél: Jel.2,4-5.

B.L.

Egyik meggondolkoztató énekünk: 173.

NAGY ISTENEM, HA NÉZEM A VILÁGOT, Melyet teremtett szent „Legyen” szavad, Ha itt a földön millió lényt látok, Kiket igazgatsz, táplálsz egymagad. „Szívem Feléd ujjong örömtele: Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!”

Ha Jézust látom itt a földön járva, Alázatos, türelmes szolgaként, Látom, hogy áldást áraszt a világra S Kereszthalálra adja életét; „Szívem feléd óhajt örömtele: Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!”…

Így Pünkösd táján –ebben a vihar előtti csendben, amíg kapjuk rá a lehetőséget– gondoljuk meg, hogy a Földre felkerülésünk óta ez ideig mire és meddig jutottunk el!? Ebben a tájékozódásban egyedül csak a Szentírást, ISTEN KIJELENTÉSÉT vehetjük alapul, mivel itt minden más, minden emberi vagy akár angyali segítség is, hiábavaló!! Erre talán már te is rájöhettél és megtapasztaltad; de ha még nem, akkor ezt is igyekezz sürgősen beszerezni!… Amíg ugyanis Isten helyett vagy mellett akár emberben –bárkiben vagy bármiben– bizakodsz, addig bálványimádó vagy!… 

Volt egy Istent félő csillagász, akinek megadatott, hogy felfigyeljen és belecsodálkozzon a csillagvilágok létébe és azoknak a csodálatos, Isten Jobbja által megalkotott törvényes elrendezettségébe (a Nap és a Tejútrendszerek, Extragalaktikák egymástól való, pontosan megszabott fényév-milliós távolságaikra, stb. számolva a tömegvonzás és egymásra hatás törvényével! is)… Ez az ember –az örök Rend világából eltávolított földiek háborúságokkal telt zűrzavaros életének ismeretében– a kontrasztot látva erről tesz bizonyságot: „Az Édenből kiűzött, összeférhetetlenné lett, így egymás letaposása árán is naggyá lenni akaró emberiség éli itt a maga célt tévesztett szánalmas életét!”… Ezt a tényt pedig a letagadhatatlan tettei és a vágyai bizonyítják rá mindenkire, hogy homlokegyenest szembekerült az ISTENNEK ÉS AZ Ő RENDJÉNEK TETSZŐ IGEN JÓ-nak teremtetett állapotával!… (I.Móz.1,31. 3,22.) Erre a tényre kell és lehet most ráébrednie itt mindenkinek, aki abban a kegyelemben részesült, hogy a Teremtő Isten testet alkotott neki!! (Zsid.10,5.) Most azonban, a maga ördögivé lett természetével szemben fel kell vennie a maga harcát és győznie kell mindenkinek; amint Jákób is tette, az Isten (az angyal) oldalán! (I.Móz.32,24-28.) A „név”, vagyis a belső lényegünk megváltozásához minden „Jákóbnak” ez az út adatott ahhoz, hogy szellemivé: „Isten Izraelévé” (győztessé) lehessen! (Gal.6,16.)

Abba a világrengető „mélységbe” jutva, amibe az óvó figyelmeztetést megvetve mi lezuhantunk, s így „meghaltunk” (Ez.28,14-19.) Ő megszánt bennünket!!! Ennek lett a következménye mindaz a tény, amivel a Szentírás most –a mi egyéni bűnperünk újrafelvétele során– e testi létünkben, a KEGYELEM SZÍNPADÁN ismertet meg bennünket!!… Ehhez azonban a nekünk emlékeztetőül leadatott bűnlajstromot, a „priuszát” minden megtérő és kegyelemért folyamodó bűnösnek el kell fogadnia!!! (Jel.2,5. Róm.3,11-18. Ez mindegyikünk Bibliájában benne van!) Amíg ezt nem veszed magadra érvényesnek, addig félre vagy vezetve és hiszel a hazugságnak; még ha bármilyen jóhiszemű és köztiszteletben álló (vagy ilyen által megnyugtatott) valaki vagy is! Istennek azonban –Világosság híján– a benned levő Sötétség miatt ellensége vagy!!! Isten munkája, az előttünk járó jó példáink mindenikében is a Világosság megnyilvánulásával indult; így minden „Paulosnál” is: Krisztussal, az Ő lényegével! … Még az Isten mindeneket rendező teremtő munkája is a „Legyen Világosság”-gal indul. (I.Móz.1,3.Ján.12,46. Csel.9,3.)

A Kijelentés a kiláboláshoz elsőként a teremtéstől kezdve közli velünk a tényeket. (I.Móz.1. majd a 2-3. rész. Zsolt.100,3.) Ezeknek a gyermeki hittel való befogadása nélkül semmi használható ALAP nincs a birtokodban, így az elfordult gusztusod miatt a vesztő bármivel meg tud „etetni”, ahogy ezt „ott” már meg is tette velünk! (I.Móz.3,4-6.) 

Ennek a ténynek a felismerhetése itt nekünk most valamennyiünknek is megadatott; de ne nyugtasson meg senkit az sem, hogy még eddig a magunk választotta vallásos „Istentiszteletekkel” és a „jókodásokkal” megnyugtatva, évről-évre megélhettük az Ünnepeinket! (Ésa.29,1. 5,25. 9,17.) Isten ugyanis ma már ennél jóval tovább akar vinni, emelni bennünket, ezekben az utolsó időkben!! (Dán.12,4.) Ehhez a mi felhangoltatásunk, a rezonancia okvetlenül szükséges is az Otthonmaradt bűnbe nem esettekhez történő „visszakapcsoltatásunkhoz”!!  (Ef.1, 9-10.)

Mindegyikünk számára elengedhetetlen fontos a Pünkösd beállása, beteljesedése. Az Isten Szellemével való betöltekezésünk nem a napokhoz, hanem az előzményekhez, a kairos-okhoz köttetett –nem úgy, mint pl. a Karácsony, vagy a metanoia–: amikor szól az Isten! Mert Ő szól! (Jób.33,14.Csel.17,30.)… Sorsdöntően fontos, hogy a TELJES ÍRÁS-ban kapottakat hittel elfogadva megismerjük, és hogy azokat önmagára nézve kötelező érvényűnek ismerje és fogadja el mindegyikünk!!… Az eddigi „tanéveink” során kapott Igék után már beláthatjuk, hogy az elvadultnak –az Atyai háztól elbitangolt „tékozló fiúnak”; (akik mi vagyunk itt, egyénenként!)– az Atyai Házba jutásához, visszajutáshoz „rendszerváltozásnak”, vagyis az embernek a szívében, a szellemében gyökeres természetváltozásnak kell történnie!!… 

ISTEN KIJELENTÉSE ARRÓL TUDÓSÍT, hogy mi „ott zárlatot csináltunk!” A rövidzárlat okozóját, az okát, a törvénytelenséget meg kell szüntetni ahhoz, hogy a fogyasztó az őt éltető hálózatra visszakapcsolható lehessen! Addig ugyanis szellemben vak és halott az ember; sötétségben van, bármilyen nagy valakivé „tornázta fel” már magát a földön! Szívünknek abban a „rongy” állapotában, amivel ide a Földre felkerültünk, azzal a saját bűnünket nem vállaló, mást okoló, gyűlölködő és kártevő, erőszakos, pokoli természettel (I.Móz.3,12-13.) AZ ISTEN ORSZÁGÁBA, az Ő Uralmába NEM LEHET SENKINEK VISSZAKERÜLNI!!!… 

A „tékozló fiúnak’ gyökeresen meg kell változnia! Ez az a nagy lehetőség, amit KRISZTUS AZ Ő Élete feláldozásával kifizetett értünk! De vigyázzunk, mert ezzel a lehetőséggel –a fertőző bűnbetegségünkre  ráébredni, a gyógyulás nagy lehetőségét igénybe venni– csak addig lehet, amíg itt a Földön vagyunk!!! Azt a „nemes harcot”, melyet az előttünk végigmenő, jól vizsgázó elöljáróink is megvívtak, arra mi nekünk is csak itt e földi létünkben van lehetőség!! (II.Tim.4,7-8.) 

Ebben a harcban kinek-kinek a legnagyobb ellensége saját maga, a Diabolosszal, a Sátánnal együtt-látó, „szellemi agymosáson átejtett” saját maga!! Ettől a magában hozott, Istentől elidegenedett és vad természetétől a pokolban már senki nem tud megszabadulni, ott már nincs sem út, sem mód az ember helyzete és állapota megváltoztatására! (Luk.16,19-31. Ez volt aznapi Ige, amikor Hilda néni elvitetett innen 5 évvel ezelőtt!) A még itt levő családtagoknak pedig már csak ez az Üzenet, ez a lehetőség és Tanács van „Odaátról”: Van Mózesük és Prófétáik –van Bibliájuk–, hallgassanak azokra! Ha ő rájuk nem hallgatnak, akkor a Feltámadott sem segíthet rajtuk! Istennek már ez az egy óvó, féltő Kijelentése és tanácsa elég lehetne valamennyiünknek a kijózanításra, a „felébresztésünkre” abból a lelki és szellemi, ördögtől átvett, önmagáról sok jót képzelő „utolsó idők embere” alvó állapotából!! (II.Tim.3,1-5.) (A „Kelj fel!” bíztatás 148-szor szerepel a magyar Károli-Bibliában.)

Istennek nagy Ígérete, EVANGÉLIUM VAN MINDEN MEGKEGYELMEZETT EMBER SZÁMÁRA! (Akik hústestet kaptak, azok mind ilyenek.) Tehát Isten nem haragra rendelt minket, hanem üdvösségre! (I.Tess.5,9.) Ennek azonban feltétele van!!: „HA”…! (Ez 21-szer van a te Bibliádban is! II.Móz.15,26. V.Móz.15,5. 28,1.) Mi pedig mind vállaltuk a feltételek betartását, de nem teljesítettük, hanem hitetlenül másba menekültünk bele és merültünk bele, mégpedig szívesen!…

A Világosság most ezt helyezi a szívünkre, és ráébreszt a sürgős tennivalókra, még a számadás előtt!!!…  Nehogy lekéss és lemaradj már a betegfelvételnél!… (Zsolt.50,14-15.) 

B.L.

Egy idevonatkozó Énekünk: l90.

1. „Ó, hogyha tudnád, bűnnek örök foglya, Mily átkos szolgaság bilincse köt, Őhozzá mennél mit sem tanakodva, Hozzá, Ki megnyithatja börtönöd. Boldog nap intene feléd, Ha még ma, még e pillanatban kezdenéd!

2. Óh, hogyha tudnád nem juthatsz az égbe Oly könnyű szerrel, álmodozva csak; Elindulnál a keskeny útra térve S restségedért elfogna a harag. Tűnnének ínség és sötét, Ha még ma, e pillanatban kezdenéd!”

Mindenkinek, akinek megadatott, hogy itt testben e-világra hozattassék, meg kell ismernie azokat a tényeket, amik vele, benne, körülötte és miatta, az ő érdekében is történnek! Ez nem is olyan egyszerű dolog, mint első látásra gondolnánk, mivel az itt levő emberek mindegyike ugyanabban a „szellemi amnéziában” leledzik mint ő. Szüleid is, az anyakönyvelő is hozzád hasonlóan egy kis emlős állatéhoz hasonló testben kerültek ide, ebbe az új környezetbe. Papod ugyan –de az IGAZ ISTENT ismerő, félő és tisztelő elöljáród is– tudhatna már használható útbaigazítást adni az igazán keresőnek, amire nagy szüksége is lenne a földön levő valamennyi –Istentől elidegenedett és félrevezetett, sötétségben tévelygő és még „alvó”– embernek! Mivelhogy ezek többsége még a maga kilétét sem ismeri, s így a láthatatlan „belső emberét” (a szívét és a lelkét), vagyis önmagát összetéveszti az átmenetileg magán viselt hús- testével!!… Felmérhetetlen nagy itt a sötétség, amibe a bűnünk miatt jutottunk!! Mivel a BIBLIÁNK, Istennek a nekünk adott Kijelentése már az első lapjain tájékoztat bennünket ezek felől, ezért nekünk erről a „múltban történt súlyos tragédiánkról” (I.Móz.3,1-6. Hós. 6,7. Róma 3,23.) –aminek most isszuk a levét ebben a földi összevisszaságban– soha nem szabadna megfeledkeznünk!! (Jel.2,5.) Ezt a nagy fontosságú sorsdöntő tájékoztatást minden zarándokútra indulónak magához kell vennie, különben tévútra kerül már az elindulásnál!!… Ebből A KRISZTUS ÁLTAL LETT KEGYELEM által már A Világosságba lehet jutnunk, de csak az eredeti TELJES SZENT ÍRÁSBAN leadott KIJELENTÉS alapján!!! (Róma 6,23. II.Tim.3,16.)

Első lépésként a földre feljövő, testtől szűletett, így tehát még csak testben megjelent ember-palántának  –sőt annak is, bárki legyen, aki ezt, talán évtizedeken át eddig önfejűen elmulasztotta– (Ján.3,6. I.Tim.2,4.) szükséges megismernie, MEG KELL ISMERNIE A VALÓSÁGOT, AZ IGAZSÁGOT!!! ISTENNEK EZ AZ AKARATA VELÜNK! Mindenki ezt a földi életet azért kapta, hogy itt felébresztetve, az ő JÓ PÁSZTORÁT –mint az Ő eddig tévelygő juha– követhesse valahová Ő megy! (Jel.14,4.)  Mi földi emberek valamennyien, ki ki a saját bűne miatt, igen „messze és mélyre” kerültünk az Isten által megteremtett kezdeti IGEN JÓ antrópos (görög) –az ÖRÖK ISTENI RENDBE BEILLESZTETT ember– állapotától!…   

Minekünk, akik már és még testben itt lehetünk, megadatott, hogy okuljunk azoknak az előttünk járóknak a példáiból is, akik meghallották a Mennyei Atya Haza hívó szavát, és Hit által megértették a LÉNYEGÉT annak, amiért mi a földre felhozattunk; erre neked is szükséged van, testvér!! Azzal ne engedd megnyugtatni magadat, hogy te nem látod a veszedelmet, s ezért simán leperegnek az éveid anélkül, hogy a kapott földi léted Istentől rendelt értelmét és célját megismerted volna!!  Ez a „békés nyugalom” nem felülről való, hanem hitetlenség, „vakság” és restség következménye is lehet a te részedről! Ezeket Hit által fel- és elismerve, az Ige által felserkentve, könyörgéssel és böjtöléssel lehet elkezdeni a kimenekedést!… (Ján.14,31. /ez nem helyváltoztatás!/ Mk.9,29. Ez a pokol-fajzat másképp nem űzhető ki belőlünk, csak könyörgés és böjtölés által!) A „vakságot” pedig az Istennel való együtt látásnak (szüneidézis, szün-eidenai) kell felváltania; az Ördöggel való együttlátás után, amit már „ott” beszerzett magának, és azóta hordoz is magában minden e földön levő ember, amíg meg nem szabadul tőle! (I.Móz.3,6.) Ezzel a lehetőséggel azonban csak itt, a MÁ-ban élhetünk, a MÁS BELÁTÁS KEGYELEM AJÁNDÉKÁT csak itt és most vehetjük át Istentől! (Zsid.10,22.) A szótéria, a beteg belső ember gyógyítása a bűntől való szabadítással kezdődhet az Úr által, mivel csak Ő képes minket meggyógyítani! (II.Móz.15,26.) A gyökérbajt, a belső ember betegségét, az elvadult természetet semmiféle kuruzslással, „felületi kezeléssel” soha nem lehet meggyógyítani! Ehhez okvetlen szükséges az új MAG (Lk.8,11.) befogadása, Akinek az ígéret is tétetett! (Gal.3,16.) A betegnek azonban –aki induláskor még „vak, sánta és értelmetlen” is– akarnia kell meggyógyulni ahhoz, hogy végül elfogadható hasznos eszköz lehessen az Isten kezében (Jer.31,8.) az Ő mentő -„felébresztő” és „megvilágosító”- munkájában. (Csel.26,16-18.) …

Mi valamennyien, ezt a munkát hagytuk „ott”, az Édenben –mint rest munka kerülők–, és végül „demagnetizálva” elfelejtettünk minden szükségest a „múltunk” felől; amikre az ÍRÁSOK ALAPJÁN most lehet és kell az Őtőle való Hit által megemlékeznünk! (Róma 10,17. Jel.2,5. I.Móz.2,15.) Mivel ez a tájékoztatás kifejezhetetlen nagy ajándék nekünk és minden Haza-induló ember részére, emiatt tette a Biblia elején leírt egyéni tragédiánkat „Ádám-Éva-almafa mesévé” a Vesztő, az ő itteni eszközei által! 

Ezzel szemben Evangélium, örömüzenet van MA (!) minden itt levő ember számára, hogy a fentiekkel nyitott hálás szívvel számolhasson, és mindezeket figyelembe véve, az Egyedüli, a Leghatalmasabb, a VAGYOK Istenre hallgasson, és így a józan értelem teljes meggyőződésére eljusson!!; mivelhogy már „út és mód” adatott arra itt mindenkinek, hogy a sok „bálványa” után, végül már az általa elfelejtett, elhagyott „Ismeretlen Istent” is megismerhesse mindenben, minden Ő munkájában, művében!! … Mi tehát most ennek az idejét éljük, erre kaptuk az élet-időnket itt a „tér és idő” világában. ApCsel.17,24-31.

Már maga az anyagi világ léte és működése is sokat megismertet velünk az Elkészítője Hatalmas és Bölcs mivoltából, mégis, bár sokat megismerhettünk már a fizika törvényeiből is, mégis gondolkodás nélkül, csak értelmetlenül elmentünk mellettük! Pl. a mindenki által látható égitestek milliói, vagy a nagy tudósok által eddig megismert mikrovilágok, és azoknak a beszabályozott törvényes működése; az atom-magok együtt-tartása, hogy a 92 elem mindegyike képes legyen a hozzá rendelt elektronokat a pályáikon magánál tartani, ahogy az égen levő sok millió Napok is teszik a hozzájuk rendelt Bolygókkal stb. stb… 

Már ezekből a felelevenítettt iskolai tananyagokból is lehet következtetni arra, hogy ha az anyagi világban, ebben az árnyék-világban –emberi beavatkozás nélkül!– ilyen Rend uralkodik, milyen lehet akkor a Valóság világa, a szellem-világ!?… Milyen és mekkora lehet Ő, Aki a világok és azok törvényeinek megalkotója, Aki maga az ítélő Bíró is, Aki előtt meg kell jelennünk! (Jak.4,12. Itt a „Bíró” szó kimaradt a magyar szövegből. Ez sem véletlen!…) Az eredetileg IGENJÓ-nak teremtetett, Istenre érzékeny szellem ember „vakká” lett, tönkre ment; attól fogva vakon tapogat és amíg hitetlen, addig a maga „látására” és a maga !–ördögtől és a világtól átvett!– értelmére alapozva Isten-vakon igyekszik naggyá lenni! A „ki a nagyobb” kérdés (mint a vágy és motiváció) „fertőzése”, ami kizáró ok, jelen van még a kegyelemre kiválasztottakban is! Ha pedig az Írásban levő 18 bűnből egyet megtalálsz, felismersz magadban, akkor ott megvan valamennyi!… Ezen az úton tehát csak a Felülről kapott Hittel (Róma 10,17.) lehet végig mennünk! –a magunk látása-értelme erre nem használható–. Vegyük magunkhoz még ezeket az Igéket is: „Az „igaz” pedig az én hitemből fog élni. Mert nyilvánvalóvá válik az Istennek a haragja minden, az Isten tisztelete ellen irányuló cselekedete ellen és az „isteni rend” ellen elkövetett minden cselekménye ellen azoknak az embereknek, akik az igazságot igazságtalanságban rendellenes cselekedeteikkel hátráltatják, megnyilvánulásaiban feltartóztatják; azért mivelhogy az az ismeret, ami tudható az Isten felől, nyilvánvalóan -letagadhatatlanul- megvan őbennük; mert hiszen az Isten kijelentette azokat nekik. Mert az Ő láthatatlan lényege és ténykedése –vagyis az Ő („láthatatlan”, tehát „örökkévaló”; II.Kor.4,18.) örökkétartó hatalma és örök istensége, örökkétartó isteni mivolta– ennek a szemmel látható anyagi világnak, e „kitelepített” világnak (ktisis: r.8,19-22.) a látható dolgaiból kitetszőleg, a műveinek (poiéma: Ef.2,10.), alkotásainak  szemlélésén keresztül érzékelhetően, érthetően meglátható, úgy hogy nekik most már semmi sincs többé a mentségükre, nem mentegethetik semmivel magukat (anapologétos; lat. inexcusabilis), menthetetlenek lettek; mivelhogy letagadhatatlanul MEGISMERTÉK AZ ISTENT, mindazáltal mégsem, mint „Isten”-t dicsőítették Őt, sem pedig Néki hálákat nem adtak, hanem „hiábavalókká” (mataios, mataiotés, materialista), haszontalanokká lettek az ők okoskodásaikban, és megsötétíttetett, elsötétedett az ők értelmetlen bolond szívük. Akik azt állították magukról s azt mondogatták maguk felől, hogy ők bölcsek lennének, s éppen bolondokká lettek! (Róm.1,17-22. Ért.ford.) Ezek sorsdöntő kijelentések a mi számunkra, megmentésünkre!!! Kérjük, LEGYEN ÁLDÁSUL!…       

B.L.

Zarándok-testvér –aki már a földi léted végéhez közeledsz, vagy akár ha azt még messze gondolod is magadtól– szükséges felmérni és összegezni teneked is mindazt, amire az eddig itt eltöltött életidődben a sok „fülnek szánt prédikáció” után eljutottál. Fennáll ugyanis annak a veszélye, hogy „az útjelző táblák” elforgatása, valamint a félremagyarázások és a félreértelmezések miatt a jóhiszemű, de még Sötétségben levő vándor más „úton” tévelyeg, melyen –ha így marad– soha HAZA nem kerülhet!…

Akiket URUNK KEGYELEMBŐL a „tragédia” (I.Móz.3.) után, kiemelve abból Urunk mégegyszer kézbe vett, és testet alkotva nekik ide felhozott, azokkal a tönkrement, de magukról sokat képzelő, tévhitben levő lelkekkel, Őneki mindent elölről kell kezdenie: az Alapoknál az ALFA, béta …OMEGA „betűk” mondanivalóinak megismertetésével!! Az az ismeret ugyanis, amit „ott” bevettünk és itt felszedtünk, amivel mint a kézbe vett „betegek” rendelkezünk, az mind hamis!! ; amint az az álbékesség is, melyet magában hordoz alulról való és a Vesztőtől származik!!!  Ezek után már nyilvánvaló, hogy a megvakult, „Isten-vakká és Isten-süketté” lett minden Emberlélek –minden még meglevő, Istentől jóra kapott képességével együtt– annak a Diabolosnak lett az engedelmes eszközévé, akinek a hazug tanácsát –mint azzal együtt-látó– megette!! (Ez is szüneidézis: együttlátás, de már nem az Istennel, hanem az Ördöggel!!!) Így tehát már mi a magunk jóhiszemű, „hívő” (de „tág”, így ördögivé lett) lelkiismeretére se bízhatjuk rá magunkat! 

Amióta „ott” (Hos.6,7.) a gusztusváltozás és a szellemi agymosás, az „áthangolás” is megtörtént, attól fogva „minden (földi) ember bolonddá lett” és mindaddig megbízhatatlan is marad, amíg nem kezd el Istenre figyelni és Őreá hallgatni!… (I.Móz.3,1-6. Jer.8,1-9.) Ennek a „magasabb frekvenciára” történő visszahangolásnak, ennek az újra felhangolásnak most a MÁ-ban adatott meg a felfoghatatlan nagy értékű ajándéka és lehetősége számunkra, akik felhozattunk ide a „Kegyelemnek a Színpadára”!  A minket is Teremtő és éltető Istenünk ugyanis, Aki kiemelt és ide is felhozott minket „Egyiptomból” (aigüptos: dögkeselyük tanyája; ördögi állapotból II.Móz.20,2.), ezt az élet-utat, „programot” adta ide nekünk is, és minden itt még céltalanul tévelygő embertársunknak is, hogy keressük az általunk elhagyott Istent! (Csel.17,24-31.) Ehhez azonban az Isten-vak szemeinknek már nyiladozni kell, „messzebbre” kell látnia, ami Hit által már lehetséges is mi nekünk!! A feltétele azonban az, hogy hagyni kell magunkat vezettetni Őáltala az IRÁNYTŰ, A TELJES ÍRÁS alapján!! Ehhez a folyamatos vezéreltetéshez a Hazaindult tévelygőnek el kell jutnia az értelem meggyőződésére is! Ki kell józaníttatni mindabban amit megteszek, vagy amit nem teszek meg ezután, még ha ez a lelkemben zajló „nemes harc” a böjtöt is jelenti nekem kezdetben! 

Nagy segítségül adatott nekünk ALAPKÉNT a Kijelentés, amelyből rögtön az első lapokon már minden hinni és élni akaró, de eddig tévutakon szédelgő Isten-vak felismerheti a maga „hollétét”, vagyis az Édenben tönkrement totálkáros, ráadásul amnéziába is került állapotát!… Istennek megvan a veled és velem kapcsolatos mentő terve, akarata és tanácsa is, melyek közül egy hadd álljon itt minden messze vidékre elcsavargott, bitang, elveszett, de már Hazajutni vágyódó és akaró, tékozló, elveszett fiúnak „zarándok-útravalóként”: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből, 

A MAGAD ÉRTELMÉRE PEDIG NE TÁMASZKODJÁL!!!…” (Luk.15,13. Péld.3,5.)

A mindeneket létrehozó és éltető Hatalmas Isten –Aki a látható és láthatatlan világokat is képes volt létrehozni, s benne még a te testedet is éltetni és működtetni– az atomokból, Ő MAGA ÉPÍTETTE FEL az egész teremtettséget, ezt az egész „kitelepített világot”: a „TÉR ÉS IDŐ” világát is!! A sokmillió ragyogó csillagot, amelyek mind Napok, Naprendszerek tagjai. (Bolygóikat, Holdjaikat mi nem is láthatjuk innen a mérhetetlen távolságok miatt!) Mindezek a Csillagvilágok Tejutakba tartoznak, melyekből egyet mindenki láthat szabad szemmel felettünk augusztusban. Az égitestek egymásközt levő távolságait is Ő szabta meg, a szintén Őáltala megszabott pályáikra helyezve azokat; ami sorsdöntő a számunkra! Ha ugyanis pl. a Nap és Föld közti 150 millió km távolság ennél több vagy kevesebb lenne, itt vagy megfagyna, vagy kiégne minden!… Eltörpülve, lássuk végre már be tehát eltörpülve azt a tényt, azt a helyzetet, azokat az arányokat, hogy                                    

AZ Ő ISTENI, MINDENEK FÖLÖTT VALÓ NAGYSÁGA, HATALMA ÉS KÉPESSÉGE FELFOGHATATLAN!!… (Jób 42,1-6.Ford.)

Sőt az Ő művei is ezt már mindenki számára megérthetően, hangosan hirdetik, megbizonyítják! (Róma 1,20.)… Vég nélkül lehetne sorolni azokat a csodáit, amikben Ő a teremtményeit –de azok közül minket különösen is (!!!)– részesíti!… Az itt létező biológiai élet tehát döntő mértékben a Nap éltető sugárözöne biztosításából van a Föld, és az átmenetileg ide felhozottak számára, az I.Móz.1,11-13 törvénye alapján. Ezeknek a tanításoknak a felismerése is segíthet szilárd ALAPOT adni az embernek ahhoz, hogy ne engedje magát elsodortatni azáltal, aki az Éden után itt a „pótvizsgán” is –de most már végérvényesen– meg akarja őt buktatni!… (I.Pét. 5,8-9.)

Az Ige felkészít minket arra is, hogy fel tudjuk ismerni a Vesztőt, bármilyen „ruhában” és jónak látszó tanáccsal akar is minket megejteni! (Mt.7,15.) Erre pedig már csak Urunk Szent Szelleme teheti alkalmassá a Hazainduló zarándokot; mindenkit, aki Őneki hisz és engedelmesen AKAR HINNI is Ő benne, és követni Urunkat! Ehhez szükséges, hogy mint az Ő tanítványai, „oltványai” végig is menjünk a kijelölt úton, hogy így „Pünkösdbe” eljussunk! Csak ezzel –a Szent Szellem vezérlésével– valósulhat meg ugyanis az, hogy: „Ti már mindent (minden szükségest) tudtok” (felismertek, helyesen ítéltek. I. Ján.2,20.)

Amiket mi itt láthatunk, az csak a legalsó a világok között: „árnyékvilág, a halál árnyékának völgye”, de ennek a fizikai törvényeiből –felülről kapott értelemmel meggondolva– Kijelentéseket kaphatunk a Valóság világáról, amelyből mi földiek mind kiestünk, elszakadtunk!!… Akik A KRISZTUS ÉLETE ÁRÁN ŐBENNE, az Életre KEGYELEMBŐL kiválasztva már ide felhozattunk, PÓTVIZSGÁN vagyunk!… (Olyanok, mint az a börtön-töltelék, akinek a jogosan kijáró halálos ítélete végrehajtása –a feltételesen szabadlábra bocsátás próba idejére– felfüggesztetett. Alapként szükséges tehát ezt a tényállást nem tévesztenünk szem elől, mivel ez is megíratott: „Mindezekkel az Ő –bűnt gyűlölő– haragja el nem múlt és Keze még felemelve van!”  (Ésa. 9,17. Zsid.9,27.)

Nagy-nagy szégyen és gyalázat részünkről az a viselkedés, amit az Őtőle elszakadt és elidegenült életvitelünkkel megbizonyítunk a minket még mindig hazaváró Jóakaró Atyánkkal szemben! Az Őiránta érzéketlen szív pedig perdöntő bizonyítékot ad kinek-kinek, s így már mindegyikünk beláthatja, hogy (mint az Otthonról elcsavargott és mindent eltékozolt fiú) milyen „mélyre” és „távolra” kerültünk Őtőle!!… (Jer.3,25. s ez így van „mind a mai napig!” 6,15. 8,12; de legalább pirulnánk már!) Légy a tudatában Te is, testvér, hogy ez a „szélcsend”, amiben itt most részünk van, A BÉKETŰRŐ ISTEN IRÁNTUNK VALÓ IRGALMÁBÓL ADATIK NEKÜNK mind a mai napig! Mint a Noé napjaiban is történt, a „Bárka készítésére” adott időben. (I.Pét.3,20-21.) 

John Bunyan szavaival élve, itt „A megszállt Emberlélekben mindenki a Diabolos sípjára táncol! ” Azért kapjuk most ezt a figyelmeztetést is, nehogy ennek kelljen elhangzania a végén feletted is: „Adtam néki időt, hogy megtérjen … és nem tért meg. ” Jel.2,21.!!!  Az idő is kegyelemajándék mi nekünk, másra használni, mint amire adatott –esetünkben a megtérésre, a Hazajutásra adatott– = paráznaság! (Jel.22,15.)

BL.

   Ide vonatkozó énekünk:  147.

1. Megyek már, Óh Uram, megyek feléd, Fájdalmas szent úton mindig feléd. Óh, sok keserve van, de ez az én utam, Hisz Hozzád visz, Uram, mindig Feléd.

2. Ha este száll reám s csendes helyen Álomra hajtanám fáradt fejem, nem lesz hol nyughatom, kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon szállok Feléd.

3. Szívemtől trónodig, mily szent csoda, Mennyei lépcsőknek fényes sora, s dicső angyalsereg mind nékem integet. Óh, Uram, hadd megyek én is Feléd!

4. Az álom s éj után kél újra fény, s új hittel a követ Megáldom én. Templommá szentelem, hogy fájdalmas szívem, Uram, Hozzád vigyem, mindig Feléd.

5. Csillagvilágokat elhagyva már elfáradt lelkem is hazatalál. Ha majd Hozzád jutok, lábadhoz roskadok, Ottan megnyughatok örökre én.

Lehet, hogy ez a kérdés eddig csak a konfirmáció, vagy az első áldozásod kérdései között tétetett fel neked, amelyre ott akkor egy-két szóval megválaszolva továbbmehettél; most azonban annál már jóval többre van szükségünk! A „miért vagy” kérdése ugyanis múlt időben így szól: „miért, mi okból és mi célból voltál itt a földön?” Számoltál-e egyáltalán azzal a TÉNNYEL, tudatában vagy-e már annak, hogy neked van EGY jogos tulajdonos Gazdád, Ő pedig az az egyedüli és Leghatalmasabb VALAKI, Aki a számunkra felfoghatatlan nagyságú „VAN” lényeget egyedül képes birtokolni!? EGO EIMI HO ÓN: (II.Móz.3,14.) Ezt a „Nevet” kell elsőnek megismernie „Isten Izraelének” (Gal.6,16.) már „Mózesen” keresztül. Pantokrator; Allmighty; Ich werde sein, der ich sein werde; Atotputernic; Mindenható, Ő az, aki az egeket és a földet is megalkotta és élteti! Ő az a félelmetesen Hatalmas, Csodálatos és Egyedül Bölcs Atya, Patér, Forrás, Aki az Egyszülött –Monogenés– Fiú által az Ő képére minket is „igen jónak” megcsinált! (I.Móz.1,31. Ján.1,3.) Jóakaró Atyánk már a Biblia, a Szentírás első lapjain tudtunkra adja ezeket nekünk; mégpedig minden itt céltalanul tévelygő –eredetileg antrópos– embernek a vissza Hazasegítésére. Ameddig ezekre –úgy mint Isten által az Ő felkarolt, de még mindig tévelygő népe számára leadott Kijelentésekre– nem figyel fel valaki, addig menthetetlenné teszi magát, és ha a „józanító” Igére sem ébred fel, hanem másra hallgat, pl. a megszállója „etetésére”, és tovább „alszik”: elvész örökre!… (Jób 4,20.) 

Amikor az „IGEN JÓ” édeni állapotunkban beállt a „fordítva látás” ténye, attól fogva mindent fordítva „látsz” te is: a jót rossznak; a bűnödet, ami pedig a vesztedet okozza, jónak, kívánatosnak látod! A Sátán már az egész Föld kerekségét, annak lakóit elhitette ezzel. (Jel.12,9.) Ezt a fertőző nyavalyát, ennek „csiráját” minden e földre érkező is magával –magában– hozza ide. Itt dönti el ki-ki a maga választásával, a viselkedésével, az Igéhez és a saját bűnéhez való viszonyulásával azt, hogy emberi léte földi szakaszának végén, innen kiléptetve, az örökkévalóságnak melyik oldalán találja magát, hol nyitja ki a szemét?! A Gazdag és Lázár története egyértelmű választ ad erre. (Luk.16,19-31.) Itt a „fegyenc-telepen”, Istentől elidegenedve, és (0 és -273°C között) különböző „hőfokokra” lehidegülve sok „jég-lelket” lehet felismerned. Ezek mind egy dologban hasonlók: valóságos Szeretetet (Agapé) egyikük sem tartalmaz! … … Jó, ha először is magadat méred le ezzel a „hőfok-mérővel”, és aszerint indulsz el, még ma!  Ha pedig már terhes számodra ez a természeted, akkor ne engedd meg magadnak azt, hogy Istent okold miatta, amint már az Édenben is tettük, mondván: „miért csinált ilyennek”?! Az első nagy félrevezető hazug tanítás és „értelmezés” (ami az egész továbbjutást is a „vakvágányra” vitte) az, hogy „a bűnt csak az ősszülők –Ádám-Éva– követték el; de én ártatlan vagyok”. Mintha meg sem lenne írva az Ezék.18,20-ban, hogy „… amely lélek vétkezik, annak kell meghalni”  Itt tulajdonképp Ezékiel könyvének az egész 18. fejezetét ajánlatos elolvasni. 

Az ide kegyelemből testbe felkerülő emberek látszólag kétfélék; mi nekünk pedig a Felülről való megismertetést kell alapul vennünk mindenben, így ebben is, mert az a döntő, AMI MEG VAN ÍRVA!!  A Földön lakók mindegyike vagy az „Isten népe”: laos, vagy „a népek”, pogányok: ethnos –akik a lelkükkel nem törődők (a szellemükről/szívükről nem is beszélve)– kategóriába tartoznak. Mindannyiunkért azonban Ő, a mi Közbenjáró Főpapunk elvégezte, hogy egyszer az örökkévalóságban (!!), most még ebből a „rémségessé lett” állapotunkból is kimenekülhessünk a más belátás (metanoia) kegyelem ajándékát felhasználva. (Ez.28,19. Csel.14,27. 15,7.) Nagyon fontos tehát mindegyikünknek felismerni, hogy „hol” (milyen állapotban) vagyok, és hogy miért, mi célnak az elérése céljából adta Isten KEGYELEMBŐL a földi létet nekem és neked is!! (ApCsel.17,26-27.)

Ez történt az Efézusban levőknél is, és erre biztat most az Ige bennünket is, a Teljes Írás alapján! (Itt szerepel az a megszólítás, hogy ‘valátok régen pogányok’, tehát a népek kategória.) Kezdetben az Isten teremtő munkája a „hatodik nappal” befejeződött a legkisebb szellem-teremtmény, az ember létrehozásával és munkakörének leírásával. (I.Móz.2,15. Jel.2,5.) Isten nem változott; mi azonban igen! A Bibliánk végénél kapjuk az emlékeztető figyelmeztetést Jel.2,5-ben az elején megírottakra. Itt van hogy ’emlékezz meg, honnan estél ki’. Az I.Móz. 1. 2. és 3. része ezt ismerteti meg velünk, valamint a kiűzetésüket az Édenből az oda nem illőknek. Az Isteni Örök Rend, a „diké”, „dikaioszüné” világa, Hona. Isten világa a Rend világa. Ott minden a Jó Rendnek megfelelően történik, ami mint a szeparátor, személyválogatás nélkül kivet magából minden rendzavarót!! (az adikos-t…) 

Ez történt meg velünk is a bűnesetben; és ezzel a sötét múltunkkal terhelten, most ISTENNEK AZ IRÁNTUNK MEGNYILVÁNULÓ IRGALMÁBÓL itt adatott mód arra, hogy az Ige Világosságában szembenézzünk a valós helyzetünkkel, mivel ezt „ott” mindannyian –kibúvókat keresve– elmulasztottuk! I.Móz. 3, 9-13-ig vannak ezek leírva, kijelentve számunkra. 

Isten irántunk megnyilvánuló Szeretetének a „mélységét” kell nekünk valahogy a szívünkkel felfogni, és rezonálni azokra, amiket Ő a Fiúban megtett és elvégezett azért, hogy minket –akiket a saját bűnünk által az Ördög jogosan a fogságába ejtett– megmentsen. (Jn.3,16.) A Fiú –az Ő Élete feláldozásával– teérted és énértem is kifizette a váltságdíjat!!! (Mt.20,28.) Milyen kimondhatatlan hálával tartozunk ezért mi Őneki?! (Ef.1,3-14.) Ez azonban konok, kemény szívvel fel nem fogható, a más belátás (metanoia) kegyelem ajándékát el kell fogadnunk Istentől, mert a vaknak már látóvá, de Ővele együtt-látóvá (szüneidésis, szüneidenai) kell –lehet– lennie; hiszen a bűnbe-esésével „ott” mindenki, mindegyikünk megvakult, Isten-vakká, érzéketlenné, értelmetlenné lett, és az ördöggel lett együttlátóvá! (I.Móz.3,6. és 22 .v. 6,5.) Akik itt testben léteznek a Földön, azok mind elhajlottak, ilyenek. A bensőnkben „ott” megbukott nyomorult bénákká és vakokká lettünk! (Hós.6,7. Jel.3,17.)

Ebben az állapotban, ezzel a múltjával terhelten kerül fel ide mindenki, és a „hőfokának” megfelelően próbálja azt mindenki megélni, vagy szabadulni tőle. Van aki már vagy még szégyelli a múltját, a bűneit (főleg, amiket már itt elkövetett); van aki szépíti, de van aki kérkedik, sőt Sodoma módjára dicsekszik is még azokkal amiket elkövetett. (I.Móz.4,23. Ézs.3,10.) Van azonban aki ezektől szabadulna már, és a lelkiekbe, valamelyik vallásba merül bele, annak tanítását fogadja be „magaválasztotta Istentiszteletként”. Ez ugyan jónak látszik első látásra, de a Teljes Kijelentés alapján már kevés! Az emberi mértékkel mért és elismert „jószándékú emberi buzgólkodás” ugyanis mind csak „lelkizés”, a lelki állapot velejárója, ami nem képes gyökeres megoldást adni senkinek a „szívbajára”!  Sőt, aki lelki emberként még jólesően el is fogadja az alaptalan elismerést és megnyugtatást, ez csak önhittségét növeli, és még távolabbivá veti az Úrtól! Fil.3,18-19.

Döntően fontos mindenikünk számára, hogy ráébredjünk arra a Valóságra ami kijelentetett, tudniillik hogy saját bűnünk miatt eltévedt, és a hiábavalókba elmerült szellemi vakok vagyunk (Jel 3,17.); de ISTEN CSODÁS CSELEKEDETE folytán kegyelemből felkaroltattunk a megmentetésünkre!!! (Lk.4,18-19. 19,10. Jel.3,18-22.)  

Igen sok és nagy a mi lemaradásunk, már az alapoktól kiindulva, amit még be kell hoznunk, ha Urunk megadja és megengedi. Önismeret dolgában például, amikor a testet vagy a lelket tesszük az első helyre, a szellem pedig teljesen el van mellőzve! (to pneüma estin hé alétheia … … I.Ján.5,6!) De hol van akkor a mi hármasságunk, az Isten-képmás? Urunk, megszánva, bennünket bukott embereket, testet alkotott nekünk –a kegyelem uniformisát–, amelyben az Ő tanítványaként, minden szükségesre megtanítva és megnevelve, Haza akar vezetni. (II.Pét. 1,2-4.) Lelki ember számára azonban –akármilyen jó vallásos, de csak lelki– mindez nagyon „magas”, sőt bolondságnak tartja. (I.Kor.2,12-16). Ehhez kapunk nagy tanítást az elismert hit-tanítónak, Nikodémusnak az esetéből. (Ján.3,1-11.) Az ő látóhatára csak a földiekre terjed ki, ezért az elkerülhetetlenül szükséges (Dei hümás! … …) lelki és szellemi felűlről való foganás még ismeretlen neki. (… és sajnos még sokunknak is.) 

Mi hát a megoldás neked is és nekem is? Csak Urunkra hallgatni, gyermeki Hittel befogadva az Igét. (Jak.1,21.) Őhozzá, a Gyógyítónkhoz menekülni (Hós.6,1.) az Ő Kijelentésének, a teljes írásnak ismeretében és annak az alapján! (II.Tim.3,16.) Ehhez azonban minden eddig bevett, eddig jónak tartott hazug és félrevezető hamis-tanítást ki kell dobni magadból teneked is!… (Mt.13,52. ford.)

BL.

Idézet a 81. „Zarándok-ima” – énekünk szövegéből.

Mi gyarló földi vándorok, kiáltunk, Jézus, Hozzád. Nyomorult bénák és vakok, keressük fényes Orcád!

Tekints le ránk, szánj meg, Urunk, Nincsen erőnk, óh nem tudunk a Szent ösvényen járni.

Ránk vétek és bűn nehezül! Kereszted drága vére Moshat fehérre egyedül. Adj írt a szív sebére!

Formáld ki bennünk képedet! Megújítván kegyelmedet!  Segélj a győzelemre!… Ámen.

Összefoglalva az eddig felfogott Kijelentéseket, mi –mint a harcmezőn felszedett és felkarolt önkívületi állapotban levő elesettek– megtudhattuk a legfontosabb tényeket; de nem emberektől, hanem magától az ég és föld Urától: a MINDENEKET MEGTEREMTŐ ÉS ÉLTETŐ ISTENTŐL!! (Gal.1,1.) Alapként, gyermeki Hit által, a szívünkbe vésett tényként kell őriznünk az Ő ismerését és elismerését!! Ebből –mint kis remanens mágnesességet– a Szellem zálogában Ő minden e földi létbe felhozandónak adott útravalóul, felgerjesztésre! (L: „Dinamó elv. II.Tim.1,6. Ésa.1,9. II.Kor.1,21. II.Kor.5,5.7.)

A megszálló Diabolos az Emberlélekbe történt bejutásával, a belső emberben mindent –ami addig igen jó volt– kicserélt és elforgatott, az érzék-szervektől, a lélektől egészen a szívig, a „memória-egységet” is tönkre téve benne; így az Isten-képmásnak minden még meglevő vonását is igyekszik a sárba tapostatni az ő rabjává tett emberrel. Ez történik itt ma velünk is, a mi hétköznapi életünkben, folyamatosan!… Súlyosbító még az a körülmény is –amire már nem egy jószemű előttünk járó rámutatott–, hogy „Emberlélek-város” apraja-nagyja az őket megszállva tartó „Diabolos sípjára táncol!”, és ennek nincs is tudatában!!… Az a bűneset-tragédia, melyben mi mind elbuktunk (!)–, használhatatlan rommá tette az addig IGEN JÓ embert, az eredetileg birtokolt helyes ítélő –minősítő– képességével együtt! Most pedig –a kiforgatottá tett „látásával és értelmével”– jónak, szabadnak, elfogadhatónak tartja saját magát; de ez az ördögtől átvett „látása” az embernek a mennyei világ számára elfogadhatatlan!… (I.Móz.2,19. Ésa. 5,20.) (I.Móz.3,6. Ján.8,33.)… „Ott” ugyanis mi olyan mély szakadékba kerültünk, Istentől és az Ő mennyei világának Rendjétől elidegenedve annyira „távolra” (nem térbeli eltávolodásról van szó, hanem állatotbeli távolodás), hogy ebből egy teremtménynek teljes lehetetlen a visszajutás!! Akkora az adóssága itt mindenkinek, hogyha mindenki összefogna, a bűnbe nem esettekkel együtt, még az sem lenne elég kiváltani egyet is az „adósok börtönéből”! (Zsolt.49, 8. 16. Ap.Csel.4,12.) … Megtévesztő az a vihar előtti csend is, amiben nekünk ISTEN HOSSZUTŰRÉSE folytán pillanatnyilag részünk van; ezért józanításul ezt is közli velünk: „Azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok…, mert az ítélet Istene Ő!” (Ésa. 30,18.) Továbbá: „Én, az Úr meg nem változom!; ti pedig Csaló fiak (Jákób fiak), nem szűnhettek meg!” (Mal.3,6.) A Noé napjaira is kapunk emlékeztetést, amihez hasonlók a mi mostani dolgaink; mindenki önfejűen igyekszik jól berendezkedni a földön, ahol Istenre, „a Karmesterre senki se figyel”! …a hiúság vására portékáira viszont annál inkább!  (I.Pét.3,20. Mt.24,39. és nem vesznek észre értelemmel, a jó iránti „éhséggel” semmit!)    

Amíg nem jutunk más belátásra, amíg meg nem újul az értelem, a lélek, addig még fennáll a jóhiszemű önbolondítás ténye is, amire csak az igaz Ige mutat rá. (hazugprófétától, a „bérestől” ez nem várható, az nem fog rámutatni! Ján.10,10-13.) Ezt a gonosz hajlamot legelőbb magunkban kell felismernünk! Ehhez kapunk erősítést is: Ef.5,6-7.

Mindeközben Isten az Ő kegyelme ajándékaival halmoz el és éltet bennünket, adván mennyből esőket, életet, leheletet és minden szinten mindent, de ezeket mi profán, neveletlen, ördögi módon természetesnek veszünk, és a saját teljesítményeink eredményének tulajdonítva a gerjedelmeinkre használunk fel! Ennek a gonoszságnak most vége kell szakadnia a te életedben is ahhoz, hogy a Haza vezető úton végigmehess!! (Csel.14,16-17. Jak.4,1-3.) (Dán.9,24.)

Akard már látni végre, Istennel „együtt-látva” magadat és mindazt, amikben vagy, amik történnek a szívedben, lelkedben! Ezt jelenti a szün-eidenai, a süneidésis. (A Károli szövegben ezt a lelkiismeret-szóval fordították.) Mi, akik itt vagyunk mind kiestünk és kivettettünk az ISTENI ÖRÖK REND világából. Istennek egy nagy irgalma ez, amiben Ő minket kiűzötteket részesít! A tragédiánk pillanatában Ő létrehozta a „tér és idő világát”, amelyben egyszer az örökkévalóságban, a „kegyelem színpadán” jelenést kaphattak a kiválasztottak; és semmire nem emlékezve most itt találjuk magunkat egy kis emlősállatéhoz hasonló hústestben…. A tragédia azonban nem szűnt meg ezzel, mert a kiválasztottak nagy része (az a néhány százezer millió földlakó) még nem is tud ezekről!!… Isten szerint mi valamennyien „nyomorult bénák és vakok” vagyunk, különösen amíg ezt a tényt nem is akarjuk magunknál belátni! (Jel.3,17.) Itt éppen az a „menő”, aki kiéli magát mindazokban, amikhez mód adatik neki, bárkin keresztül is…; miközben meg se gondolja, hogy: „Ki vagyok én”; „hol vagyok és miért”; „honnan jöttem és hová megyek; ha lehunyom a szemem, hol nyitom ki? A pokolban már késő megtudni!!… (Luk.16,22-23.)

Számunkra egyedül a Szentírásban kapott Kijelentés, és annak helyes értelmezése  a hitelre méltó és sorsdöntő! (ho anaginoskó: felismerni a „lényeget”, ez sokkal több mint az „elolvasás!” Jel.1,3.) Ezért igyekszik az Ellenség azt lejáratni és félremagyarázni kezdettől fogva. Az Ige azonban nincs bilincsbe verve! Így már neked is kezedben van a Bibliád, és nem bújhatsz senki háta mögé, nem okolhatsz senkit azzal, hogy nem mondta meg neked egyszerű szavakkal, hogy hogyan lehetett volna a poklot elkerülnöd; mert halld meg és lásd meg, hogy erre most még itt van az alkalom!!… Még az is tetézi a bajokat és megkönnyíti az ellenségnek –a hazugprófétáknak– a dolgát (leragasztva a menekülőt), hogy „az én népem így szereti”, ha hazudnak neki! (Jer.5,30-31.) … Amíg valamelyik –bármelyik– bűnöd még tetsződik neked, vagy egyetértesz annak elkövetőjével; ez rádbizonyítja azt a tényt, hogy mi, illetve ki lakik a szívedben: Diabolos!! (Róm.1,32.) Ez viszont még azt is jelenti, hogy te jóhiszeműen “ődvbizonyossággal” megnyugtatva alszol, anélkül hogy bűn-terhedet egy ujjaddal is érintetted volna!! Mi pedig annak a „szent háborúnak” megvívására kaptunk itt módot, lehetőséget és bíztatást, amelyből    –minden „Timotheos”-szal és „Paulos”-szal– Ővele együtt győztesként lehet kijutnia minden Isten által igazán megszabadított embernek! (Ján.1,46-48. I.Tim. 6,12. II.Tim.4,7.)

Annak is a tudatában és hitében kell lennünk, hogy ez a kapott „szabad választás”, és a „hússal” (a megromlott természetünkkel) szembeni harc lehetősége Istennek igen sokba került! Az ára a FIÚNAK, A BÁRÁNYNAK AZ ÉLETE, Aki egészen a pokolig megalázkodott annak érdekében, hogy Ő a jó MAG lehessen számunkra, hogy mi az Ő követői lehessünk! Az Úr Jézus Krisztusnak itt megüresített emberként kellett az „erős fegyverest” legyőznie, hogy annak a fogjai felébredve és feltámadva jól vizsgázhassanak. (Luk.11,21-22. Ef.5,14.) Ezek az elveszettt rabok vagyunk mi, és erre a „nemes harcra” kaptuk meg a lehetőséget a „kegyelem színpadán”!!… 

„Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. ” (Jel.21,1-8.)

BL

Egy ide vonatkozó énekünk: 79.

Hány hívő érte el az égi célt, Hű volt, kitartott, harca véget ért. 

Ó, Jézus áldva légy e szentekért! Halleluja! Halleluja! Halleluja!

Kőszáluk, váruk voltál szüntelen, Míg tartott itt lenn a nagy küzdelem,

Fény voltál, csillag a vak éjjelen. Halleluja! Halleluja! Halleluja!

Bár vívná harcát minden gyermeked, Oly híven, bátran, mint e győztesek

És velük zengné majd az éneket: Halleluja! Halleluja! Halleluja!

Mert már itt halljuk harcon éjen át Győzelmi ének távol dallamát.

Új erőt hányszor ez az ének ád: Halleluja! Halleluja! Halleluja!

Ó, áldott egység, Boldog, szent sereg, Még mi itt küzdünk, ők ott fénylenek.

Mind egyek mégis Benned és Veled. Halleluja! Halleluja! Halleluja”

Ott zeng az ének, itt még könny pereg, Míg Krisztus napja győz az éj felett!

Ó, hálaének szállj az égbe fel! Halleluja! Halleluja! Halleluja!

Jő minden tájról, együtt énekel, És együtt ujjong, együtt ünnepel,

Ó, hálaének, szállj az égbe fel! Halleluja, Halleluja! Halleluja!

Ha az eddig kapott Igék már meggyőzhettek téged is a „ki vagy”, „hol vagy”, „miért vagy itt a Földön” stb. kérdések felől; és elfogadtad, hogy ISTENNEK VAN IGAZA, minden itt levő ember pedig hazug és félrevezetve tévelyeg; akkor remélhető, hogy ezen az úton végig kitartva te már nem fogsz felbotlani a továbbiakban sem! (Róm.3,4.)

Istennek a hozzánk szóló levele, a TELJES ÍRÁS minden szava egyes szám első személyben rólam és rólad szól, akik –ott (Hós.6,7.)– „mindnyájan vétkeztünk”! (Róm.3,23.) Valami nagy „káresemény” történt velünk, igen jó-nak teremtett emberekkel, a mi –fizikai szemmel láthatatlan– belső emberünkkel! Nevezetesen, helyet adtunk magunkban az Isten ellen lázító, Ő róla hazug hírt terjesztő Ördögnek, és így befogantunk tőle. Attól kezdve beállt az a tragikus állapot, hogy már nem az Istennel, hanem a vesztővel lett együtt-látóvá a megvakított, Istentől elszakadt, szellemben halottá lett ember; attól fogva folyamatosan adoptálja a Sátán minden jót lerombolni szándékozó aljas sugalmazásait!!  Ennek lett az eredménye, és a törvény szerint való következménye mindaz, amikre most –Hit által ráébredve– szembe kell kerülnünk! Ezért szól így hozzánk az Epifánia vezérigéje a Prófétán keresztül is: „IDU: LÁSD MEG A SÖTÉTSÉGET!” (Első sorban magadban! Ésa.60,1-3.) Isten nem hagyott bennünket magunkra, Ő csodát cselekedett!

AZ EGYEDÜL BÖLCS, HATALMAS ISTEN az, Aki létre hozta, fenntartja és élteti az egész látható világegyetemet is, az atomok pályáikra helyezett elektronjaitól a világűrben forgó-keringő Bolygók, Naprendszerek, Tejutak és Extragalaktikák millióiig! Ezeket látva és meggondolva, már egy jó lépést tehetsz te is az Ő mindenek feletti Hatalmas mivoltának az elismerése felé, még ha most „a föld szélső határán” vagy is! (Ésa. 48,20.) Ha azonban nem fogadod el Istentől a MÁS BELÁTÁS KEGYELEM AJÁNDÉKÁT, akkor menthetetlenné teszed magadat örökre! (Róm.1,18-20.) Nagy elrettentő „típus-példa” erre az Ézsau esete is, aki a pillanatnyi testi kívánságának teljesülését, kielégítését választotta az elsőszülöttség öröksége helyett. Később pedig már hiába kereste –még sírva is– a megbánást! (Zsid.12,16-17.) Mindegyikünk vizsgázik most a „pótvizsgán” a földi életében ebből is!… Akiknek Isten egy kis emlős állatéhoz hasonló hústestet is alkotott, azok e világra érkezve valamennyien az egyik „kis” Naprendszer Föld nevű Bolygójának kérgén találjuk itt magunkat, semmi használhatót nem tudva sem a múltról, sem a jövőről. Akiktől tanulhatna az ide érkező, azok is ugyanolyan módon, egy kis emlős állatéhoz hasonló testben kerültek ide ebbe az „árnyékvilágba”; ők is csak emberi tanuságot tehetnek, s ha vak vezet világtalant, őtőlük sem várható semmi használható útbaigazítás sem az örökkévalóság beli múltra sem a jövőre nézve, mert látóhatáruk földre szűkült, „a földiekkel törődnek”, s csak ezt képesek továbbadni. (Fil.3,18-19. I.Pét. 1,18.) Tehát látásunk helyreállításáért nem tudnak segíteni.  

Istenhez, az Ő Igéjéhez kell fordulnunk tehát látásunk helyreállításáért. A meggyógyított vak már együtt lát Ővele! (Mk.8,22-25.)

Amíg a lélek sötétségben marad, az egyre vaskosabbá válik, távolabbra visz az Atyától és az Élő Valóság Mennyei világától!… Isten azonban hatalmas csodát tett!!: Nem mondott le rólunk, hanem Atyaként jó elgondolása van velünk, amelyről tájékoztat minket. (Jer.29,11-14.)

Ő TARTJA A KEZÉBEN A MI ÉLETÜNKET IS!!… (Sőt még az ellenség létét is. Jób 12,10 és 16/b.  Zsid.11,6-ban a „létezik” szó csak lerángatása Annak, Aki EGYMAGA „A VAN!”; mégpedig öröktől fogva és mindörökké! II.Móz.3,14.) Ővele tehát, mint éltető Erőforrással, mint a Leghatalmasabbal, Aki mindent létrehozott, fenntart és most is éltet, nekünk –és minden Hazaindulónak is– tisztában kell lennünk a zarándok út kezdetétől a végéig!!… Minden más, ettől eltérő (emberi=ördögi) hamis tanítást, és a Fentről megmentésünkre leadott Kijelentés mesévé züllesztését pedig undorral ki kell dobni! Ez a mi egyik folyamatos tennivalónk!…  

Ha az eddig kapott Igéket beengedted szívedbe, akkor azok –az „egedre iránymutatóul helyezett csillagokként” (Fil.2,15.)– megmutathatták teneked is az Utat (Jn. 14,6.), amelyen végigmenve –mint az Otthonról elcsavargott tékozló, elveszett fiú (mi az ittlevők mind ezek vagyunk!)– ebből a sötét lelki káoszból kikerülve és Hazajuthatunk. Az összes létező sok más út mind a veszedelemre, a pokolba vezet!!  Az „út” szó jelenti a tanítást is!… Az Epifánia Igéiből elsőként a VILÁGOSSÁG ADATOTT a „hűvös alkonyattal” elindult, és napjainkban már vaskos sötétségben lévő Emberlelkek számára; akik a sötétség miatt nem is tudnak arról, hogy az Ördög vak rabjai! Az emlékezés egyik jele az életnek –valamint a jól működő érzékszervek is–; nálunk pedig mindez tönkrement a bűnesetben! A megromlott érzékelő szervek hamis képet közvetítenek mindenkinek önmagáról is; senki sem olyan és az, akinek véli magát! Az Isten Képére teremtett igen jó ember az Ördöghöz lett hasonlóvá! (I.Móz.3,22.) Ez mutattatik meg nekünk a hétköznapi életünk eseményei, a megpróbáltatások során. Amíg az Ige által megmutatott „haláljeleket” –melyek az Istentől elszakadt szellemben halott állapot megnyilvánulásai– nem akarod belátni magadnál, addig menthetetlen vagy, bárki légy!! Az a nyugalom és álbékesség ugyanis, amiben ringatod magad az Éden óta, nem Felűlről való! ; csak elkábít, mint a minden jót ígérő, jónak látszó „magaválasztotta, jókodó Istentisztelet” is! (Kol.2,23. I.Kor.13,1-3.) Ezeket –mint a zarándok útjára kitett csapdákat és hurkokat– végig felhasználja a Vesztő a vándor minden lépésénél! Ezért önfejűen ne indulj el Te sem!… Mindvégig hiányolnunk és kérnünk kell a Szent Szellem vezérlését, és az engedelmesség Szellemét!… Ugyanis most mi, a Földre felhozott bűnösök, abba a kedvezményezett helyzetbe kerültünk, hogy az Atya leküldte utánunk a Fiút azzal az örömhírrel, hogy: VELÜNK AZ ISTEN! Velünk van az Isten, tehát nem ellenség! Tehát az ATYA SZÍVE MEGESETT az Ő oktalanná lett és még naiv teremtményén, így a FIÚ ÁLTAL már meg lehet békülni Ővele az Ellene lázadónak, amennyiben tanítványként átadja magát Őneki a nevelésre és az értelmének kiformálására!! (II.Kor.5,18-20.)  Ez sorsdöntően fontos számunkra, mivel a bűneset és szellemi agymosás során az Istennel való együtt-látás is „meghalt” bennünk! (szüneidenai, szüneidézis: együtt-látás Ővele) (Jel.3,17.) Ugyanakkor azonban az alvilági, földi, lelki, ördögi „értelem” került be a „hordóba”, a bukott emberbe! Emiatt kapjuk a tanácsot: „A magad (befertőzött) értelmére pedig ne támaszkodjál!” (Péld.3,5.) Ehhez nekem és neked is lépten-nyomon fel kell venni a harcot! A „szent háborút” meg kell vívni az embernek önmagával, a benne lakozást vett gonosszal szemben! (Mt.16,24. Mk.8,34. Luk. 9,23.) …  Ahhoz, hogy a „Krisztus értelme” belénk kerülhessen, az Isten Fia Életének odaáldozása kellett, azzal fizette ki a mi kifizethetetlen nagy adósságunkat!!! (És.53,11.Ford.) Enélkül mi már valamennyien a pokolban lennénk, a többi beképzelt, meg nem alázkodott „gazdaggal” együtt!! (Luk.16,19-23.) Isten nagy hosszútűrése és kegyelme az, az a tény, hogy mi még ittlehetünk a „kegyelem színpadán”!… 

B.L.

219. Énekünk

1. Szent győzedelmes élet, melyből erő fakad, Ez légyen osztályrészed e földön már alant.

A bűnt az Úr legyőzte, mindent elvégezett, A harc ki van már küzdve, GYŐZTES LETT A Kereszt!

2. De hogy lehetsz te győztes, kit bűn tart foglyául? Ha téged is legyőzhet a Győzedelmes Úr.

Csak összetörni engedd kevély bűnös szíved, A keresztedet felvedd s a győzelem tied!

3.Szíved majd dalra gerjed, dicső egy dal lesz ez, Mely von sok bűnös lelket az Úr Keresztjihez,

Amelynek zengzetétől az ellen megriad, Mert abból ég felé tör győzelmes bűntudat.

4. A harc hevesb lesz egyre, közelg a nagy Király. Óh, boldog kit fegyverbe ébren s talpon talál.

Légy kész elébe menni, álld bátran meg helyed! Nem árthat annak semmi, akit az Úr szeret!